2018. május 21. hétfõ, Konstantin napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Jogalkalmazás Súlyos gondatlanság esetén a teljes kár az orvosra hárítható

Súlyos gondatlanság esetén a teljes kár az orvosra hárítható

2012-05-23 07:05 Forrás: Orvosok Lapja 2012/4. -- Bernáth Bea
2266
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Júliustól, komolyabb etikai, munkajogi, kártérítési, sőt büntetőjogi következménye lehet egy hibának.

Várhatóan már nemcsak tanúk lesznek az orvosok a műhibaperekben, hanem aktív közreműködőként segítik majd intézményük ügyét az év második felétől. Kevesebbszer nevezik majd a bírónőt a tárgyalóteremben a kényelmes tanú pozíciójából „aranyoskámnak”, hiszen tudni fogják, ha kórházuk veszít, lehet, hogy az ő pénztárcájuk bánja. A júliustól életbe lépő, a munkavállalók számára a jelenleginél jóval szigorúbb feltételeket meghatározó új Munka Törvénykönyve ugyanis az egészségügyi dolgozókra is érvényes lesz. Mindez a havonta jelentkező „Markáns vélemények” című, egészségügyről folytatott beszélgetéssorozat áprilisi találkozóján hangzott el.

A statisztikák szerint egyébként évente 300-400 műhibaper indul az egészségügyi szolgáltatók ellen, amelyek csupán ötödét nyerik meg,, a perek 80 százalékában kártérítést kell fizetniük. Volt olyan eset, amikor 142 millió forintot ítélt meg a károsultnak a bíróság. A szolgáltatók, elmarasztalásuk esetén elvileg eddig is átháríthatták a kár egy részét a hibát elkövető munkavállalójukra, ezzel azonban ritkán éltek. Mostanáig ugyanis legfeljebb az egyhavi átlagkereset ötven százalékát lehetett áthárítani, melyet kollektív szerződéssel is csak maximum hat havi átlagkeresetig emelhetett a munkaadó. Júliustól viszont ez gondatlan károkozás esetén   már akár nyolc havi távolléti díj is lehet. Sőt, a súlyosan gondatlan, vagy szándékos károkozásnál az okozott kár teljes mértékét a munkavállalókkal lehet megfizettetni.
Az egészségügyi dolgozók jogállásáról és kárfelelősségéről tartott beszélgetésen Kovárik Erzsébet ügyvédnő egy példát mesélt el. Eszerint egy Horvátországban nyaraló magyar orvos meg sem mozdult, amikor a strandon mellette egy 13 éves gyerek megsérült és összeesett. Mint mondta: óriási jogi kockázatot vállalna, ha mint orvos, bevatkozna. Természetesen végül a maga módján ellátta a fiút: civil feleségét küldte a gyerekhez, aki az ő utasításai szerint segített rajta.
Az ügyvédnő szerint az egészségügyben dolgozó munkavállalók felelősségéről szóló, jelenleg még számos bizonytalanságot magába foglaló új szabályozás több kérdést is felvet. Például, hogy a megnőtt kockázat miatt, – hasonlóan az egészségügyi szolgáltatókhoz – vajon lesz-e felelősségbiztosítása az egészségügyi dolgozóknak? És ha lesz, ki fizeti majd ezt? A jogász szerint a jogalkotóknak jobban figyelembe kellene venniük a gyakorlati tapasztalatokat, már a rendeletek, törvények bevezetése előtt választ kellene adniuk a kérdésekre.
A bírói gyakorlat eddig is nagyon szélesen határozta meg az egészségügyi szolgáltatók felelősségét – mondta a beszélgetésen Simon Tamás ügyvéd, egészségügyi műhibaper-specialista. A betegnek csupán azt kell bizonyítania, hogy kár érte, a szolgáltatónak pedig azt, hogy az elvárható gondossággal járt-e el, ebbe viszont a bíróság szinte mindent, sőt annál is többet beleért. Magyarán, a legtöbbször nem fogadják el, ha például a kórház forráshiányra, a tőle független körülményekre hivatkozik. A legújabb bírósági gyakorlat azt is mutatja, hogy az egészségügyi eseteket nem csak kártérítési ügyekben, hanem büntetőügyekben is egyre szigorúbban ítélik meg. Ezt igazolja Geréb Ágnes esete, akit 2 év letöltendő börtönbüntetésre ítéltek.
A beszélgetés során arról is szó esett, hogy a kórházak államosításával vajon milyen változások következhetnek a szolgáltatói felelősségvállalás terén. Falus Ferenc volt országos tiszti főorvos – utalva a hibázási lehetőség növekedésére – felvetette, hogy az új szisztémában számos, korábban független egészségügyi ellenőrző szervezetet annak a GYEMSZI-nek a hatáskörébe utalták, amely egyben a kórházak fenntartója is. Szóba került az egyre nagyobb szerephez jutó magánegészségügy. A betegek úgy gondolják, itt nagyobb biztonságban vannak, pedig a magánellátóknál valójában nagyobb kockázatot vállalnak, mint a közegészségügyben. Egy elvesztett műhibaper esetén ugyanis az állami intézménynek akár élethosszig tartó járadékfizetést is vállalnia kell, egy magánszolgáltatót viszont lehet, hogy már a per végére felszámolnak, és a betegnek nincs kin behajtania a kártérítését.

Ezek a cikkek is érdekelhetik