A kórházak becsapják a dolgozóikat?

Szektorsemleges ügyeleti szabályozás

2009. évi CXV. törvénnyel módosított 2003. évi LXXXIV. tv. (továbbiakban jogállási törvény) az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről 2010. január 1-jével pontosította az alkalmazotti jogviszony keretében elrendelt önkéntes többletmunkára vonatkozó szabályokat. Fontos hangsúlyozni, hogy ez a törvény úgymond szektorsemleges. Azaz, függetlenül attól, hogy az egészségügyi szolgáltató a Közalkalmazotti törvény vagy a Munka Törvénykönyv hatálya alá tartozik, amennyiben ügyeleti feladat ellátására kerül sor, alkalmazotti jogviszonyban kötelező ezen törvény rendelkezéseit alkalmazni. Tehát nincs mód az általános munkajog szabályainak az alkalmazására, hiszen ezen ún. jogállási törvény rendezi az egészségügyi ügyeletre vonatkozó ágazati szabályokat az egészségügyi dolgozók tekintetében.

Fontos azonban kiemelni, hogy ezek a szabályok csak az egészségügyi dolgozókra alkalmazandók. Azaz, aki az általa ellátott egészségügyi tevékenység végzésére jogosító szakképesítéssel rendelkezik, vagy ilyen szakképesítéssel nem rendelkezik, de közreműködik a szakképesítéssel rendelkező egészségügyi dolgozó által ellátandó feladatban. Aki nem tartozik e körbe – például a gazdasági, műszaki terület dolgozói –, ott az általános Munka Törvénykönyvben szabályozott ügyeleti szabályok az irányadóak, ugyanis a Közalkalmazotti törvény nem tartalmaz ügyeletre vonatkozó speciális szabályokat. Tehát a Munka Törvénykönyv rendelkezéseit kell mint általános munkajogi szabályokat alkalmazni ezen területen.

Munkaidő-beosztás

2010. január 1-jétől pontosító szabályok kerültek meghatározásra, mind a munkaidő-beosztás, mind pedig az önkéntes többletmunka vonatkozásában. Ez a munkáltató számára az egészségügyi dolgozók tekintetében azt a kötelezettséget rója, hogy a munkaidő-beosztáson előzetesen jelölje meg, hogy mikor történik ügyeleti feladatellátás rendes munkaidő terhére, és az ügyeletnek melyek azok az időtartamai, amikor a munkáltató által elrendelhető, illetve az önkéntes többletmunka keretében történik az egészségügyi ügyelet ellátása. Ezen szabályozásból eredően nevesíteni kell az ügyeleti feladatellátás jogcímeit annak érdekében, hogy a dolgozó pontosan követhesse az elszámolást, azaz ellenőrizhesse a munkaidő-beosztás szerint, hogy valóban, amikor önkéntes többletmunka terhére végezte az ügyeletet, akkor az 50%-kal megemelt díjtétel kapja-e meg.

Fontos szabály a munkaidő-beosztás vonatkozásában, hogy a munkáltatónak ezen munkaidő-beosztás közlését megelőzően egy írásos tájékoztatást kell adnia az érintett egészségügyi dolgozó számára arra vonatkozóan, milyen mértékű önként vállalt többletmunka, illetve rendes munkaidő terhére elrendelt egészségügyi ügyeletet kíván elrendelni. Ezen tájékoztatás eredményeképpen az egészségügyi dolgozó előre tudni fogja, a következő havi munkaidő-beosztás alapján milyen mértékű munkavégzés várható.

Önkéntes többletmunka-megállapodás

A jogszabály-módosítás 2010. január 1-jétől pontosította az önkéntes többletmunka-megállapodás tartalmi elemét. A módosítás hatályba lépése után megkötött új önkéntes többletmunka-megállapodások határozott időre, legfeljebb a munkaidőkeret végéig köthetőek. A jogszabály azt is rendezte, hogy ezen megállapodás a lejártát megelőzően csak akkor mondható fel, ha az a dolgozó számára személyi, családi vagy egyéb körülményre tekintettel aránytalan sérelmet jelentene a megállapodás fenntartása, illetve ha a munkáltató a feladat ellátását önkéntes többletmunka nélkül is el tudja végeztetni. Fontos, hogy ennek az önkéntes többletmunkára vonatkozó megállapodásnak el kell készülnie a munkaidő-beosztás közléséig. Azaz, csak akkor osztható be a dolgozó önkéntes többletmunkára, ha az erre vonatkozó megállapodás vele megkötésre kerül.

Rendes munkaidő terhére ellátott ügyelet

Szigorú szabályokat tartalmaz a jogállási törvény az ún. rendes munkaidő terhére ellátott ügyeleti szolgálat tekintetében, ugyanis ehhez szükséges a dolgozóval való megállapodás. Azaz, meg kell állapodni a dolgozóval, ha a munkáltató az ügyeleti szolgálat napján rendes munkaidő terhére is ügyeleti szolgálatot kíván vele elláttatni. Például, ha a dolgozó rendes munkaideje reggel 8-tól este 8-ig tart, de délután négy és nyolc között rendes munkaidő terhére ügyeleti feladatot kell ellátnia, mert ez az időszak a kórház ügyeleti rendjébe esik, csak megállapodás megléte esetén osztható be ilyen munkavégzésre a dolgozó. Ha nincs megállapodás, akkor rendes munkaidő terhére nem látható el ügyeleti feladat.

Természetesen fölvetődik a kérdés a munkáltató részéről, hogy amennyiben ezt a megállapodás nem tudja megkötni, illetőleg az önkéntes többletmunkára vonatkozó megállapodással sem rendelkezik, akkor ebben az esetben hogyan tudja a folyamatos betegellátást biztosítani. Egyrészt rendelkezésre áll a kötelezően elrendelhető heti nyolcórás időtartam, amely munkaidőkeret átlagában kell, hogy betartásra kerüljön, illetőleg ha így nem tudja az ügyeleti szolgálatot beosztani, akkor úgymond külső egészségügyi dolgozókkal, akár alkalmazotti, mondjuk mellékfoglalkozású jogviszonyt köthet, illetőleg szabadfoglalkozású jogviszony keretében is ellátható az ügyeleti feladat. Ha erre nincs lehetősége, akkor műszak szerinti feladatellátást kell elrendelnie, hiszen a folyamatos betegellátást biztosítani kell, ugyanakkor a munkaidő-limitekre vonatkoznak szabályokat is be kell tartani.

Napi pihenőidő

A napi pihenőidő vonatkozásában fontos tudni, hogy a napi pihenőidő nem a munkaidő része. Két munkaidő között kell a dolgozó pihenésére ezt az időtartamot fordítani. Ügyelet esetén az ügyeleti szolgálatot követő napon legalább 11 órás pihenőidőt kell a dolgozó számára biztosítani, azonban a jelenlegi munkajogi szabályozás alapján ezt nem a napi munkaidő terhére kell biztosítani. Ezen szabályozásból adódóan a munkáltató, mivel saját maga osztja be a dolgozók munkaidejét, egyenlőtlen munkaidő-beosztást alkalmaz. Ennek következtében az egyik napon 8 órát, a másik napon esetleg 12 órát dolgozik az érintett ügyeletet ellátó orvos, így az ügyeleti szolgálatot követő biztosított 11 órás pihenőidő miatt úgymond „kiesett munkaidő” más napokon kerül ledolgozásra. Természetesen, hogyha az ügyeletet követően szabadnap következik vagy heti pihenőnap, akkor más dolgozókhoz hasonlóan a napi pihenőidő és szabadnap egybeesik. Így például, ha valaki pénteken ügyel, mivel szombaton nem kell dolgozni, mert szabadnap van, akkor ugyanúgy, mint más dolgozónak, a napi pihenőideje egybeesik a heti pihenőnapjával. Nem vitatható, hogy az ügyeleti szolgálatot követően kiadott napi pihenőidő szabályozható úgy is, hogy a munkaidő terhére kell kiadni, ebben az esetben ezen időtartammal csökken a kötelezően ledolgozandó óraszám, és ezzel egyidejűleg a betegellátás biztosítása érdekében a munkáltatónak az önkéntes többletmunka-megállapodást nagyobb óraszámban kellene megkötni.

Ügyeleti díj

Az ügyeleti díjak tekintetében maga a jogállási törvény úgy szabályoz, hogy az ügyeleti díjat vagy a felek állapítják meg, vagy a kollektív szerződés. Ha erre nem kerül sor, akkor kell alkalmazni a törvényben nevesített minimális alsó ügyeleti díjtételeket. Azaz, lehetőség van arra, hogy a törvényi garantált összegnél magasabb mértékű ügyeleti díjakat a felek megállapodásban vagy pedig kollektív szerződésben rögzítsék. A megállapított ügyeleti díjak 50%-kal megemelt összegét kell önkéntes többletmunka keretében ellátott ügyeleti feladatellátásnál megfizetni.

A munkaidő-beosztás új szabályai alapján az ügyeleti szolgálatot ellátó dolgozó ellenőrizheti, számára megfelelő módon történt-e az ügyeleti díjtétel elszámolásra. Nagyon fontos, hogy a törvényben garantált alsó határnak megfelelő ügyeleti díjak kerültek szabályozásra.

Háziorvosi ügyelet

A háziorvosok vonatkozásában szükséges hangsúlyozni, hogy többségében vállalkozás keretében látják el a feladatot. A 2003. évi LXXXIV. tv. fent ismertetett ügyeletre vonatkozó szabályait az alkalmazottak vonatkozásában lehet alkalmazni. A vállalkozás keretében végzett tevékenységnél nem lehet ezen szabályok betartását a megbízótól számon kérni, hiszen az alkalmazottakra vonatkozó szabályok betartása a vállalkozási szerződést színlelt szerződésnek minősítené. A vállalkozási szerződésnél a felek megállapodásának a tárgyát képezik az ügyeletekért kapott díjazás összege, illetőleg általános szabályként került megfogalmazásra a vállalkozó orvos vonatkozásában is, hogy egy naptári napon a 12 órát, 6 havi átlagban a heti 60 órát az egészségügyi tevékenység együttes időtartama nem haladhatja meg.

Ezen szabályokat kell figyelembe venni, amikor az ügyeleti feladatellátásra akár az erre létrehozott társulás, vagy akár az önkormányzat szerződést köt a vállalkozó háziorvosokkal.

Összegzés

Szükséges a kórházak vezetőinek áttekinteni, hogy az ügyeleti feladat beosztása, elszámolása összhangban áll-e a hatályos jogállási szabályokkal. Fontos kiemelni, hogy 2010. január 1-jétől szigorodott mind az önkéntes többletmunka, mind pedig a rendes munkaidő terhére ellátott ügyeleti feladatellátás szabályozása, a munkaidő-beosztásokat is ezen új szabályok tükrében kell elkészíteni, mind az Mt., mind a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatók esetében.

Mindaddig ameddig a jogállási törvény nem a munkaidő terhére teszi kötelezővé az ügyeletet követő pihenőidő kiadását, addig a munkáltatónak le kell dolgoztatnia a törvényes munkaidőt, azaz, olyan munkaidő-beosztást készít, amely biztosítja, hogy a havi illetmény ellentételezéseként a havi törvényes munkaidő ledolgozásra kerüljön. Ha ezt nem tudja megvalósítani, a dolgozót nem érheti hátrány, azaz a törvényes munkaidő ledolgozásával magában is megilleti a havi illetmény.

Természetesen azon munkáltatók, akik a 2003. évi LXXXIV. tv. rendelkezéseit nem tartják be, és emiatt anyagi hátrány éri a dolgozókat, ott nem zárható ki, hogy az érintett dolgozók visszamenőlegesen munkaügyi perben érvényesítsék az ügyeleti díj összegüket.