2018. január 23. kedd, Rajmund, Zelma napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Gyógyítás Tüdőtranszplantáció: Bécsben tanulták, itthon műtenének

Tüdőtranszplantáció: Bécsben tanulták, itthon műtenének

2011-08-10 13:30 Forrás: Kórház 2011/7-8. -- Sándor Judit
9784
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Szívmelengető dolog lenne hazahozni Bécsből a tüdőtranszplantációt dr. Rényi-Vámos Ferenc, az Országos Onkológiai Intézet mellkassebésze szerint, aki a Bécsi Egyetem Mellkassebészeti Tanszékén tüdőtranszplantációkat is végez.

A transzplantáción átesettek ötéves túlélési aránya meghaladja a 70 százalékot. 1996 óta végeznek magyar betegeken tüdőátültetést Bécsben. Százra tehető azoknak a betegeknek a száma, akik ez idő alatt új tüdőt, és ezzel életet nyertek. Jelenleg évente átlagosan tíz átültetést hajtanak végre, ám ha elindulna a program, a várólistát feltöltenék, akkor többen áteshetnének az életmentő beavatkozáson.

 

– Miért tartja ennyire fontosnak az itthoni műtétek lehetőségét?
– Mindenekelőtt a betegek miatt, hiszen amikor ilyen műtétre kerül sor, ki kell szállítani őket Bécsbe, a posztoperatív időszakban pedig heteket töltenek idegen nyelvi környezetben, távol a családjuktól, ugyanakkor a műtétet és az utógondozást magyar szakemberek végzik. Sokszor úgy operálunk a bécsi műtőben, hogy a két sebész, az altatóorvos és a műtősnő magyar, sőt: a tüdőgyógyász kolléga is.

– Régi óhaja a mellkassebészeti szakmának az itthoni feltételek megteremtése, ám húsz év alatt nem sikerült érdemi lépést tenni. Mi ennek az oka?
– Egy rövid történelmi visszatekintés erejéig megemlíteném, hogy legelőször Kulka Frigyes professzor nagy álma volt a hazai tüdőátültetés, majd hosszú csend után Vadász Pál tanár úrék voltak kint többször is a Bécsi Egyetemen Klepetko professzornál a beavatkozás tanulmányozásának céljából. Az újabb indíttatást Lang György professzor adta. A Korányi intézet mellkassebészeként, egy ösztöndíjat elnyerve, egy évet töltött kint a Bécsi Egyetem Mellkassebészeti Tanszékén. Elsőként ő tanulta meg a speciális eljárást. Hatalmas lelkesedéstől fűtve hazajött, és azt gondolta, hogy rövid időn belül elindulhatnak a műtétek, ám az akkori egészségpolitika és a Korányi intézet menedzsmentje nem támogatta törekvését. Ezután a szakma szerelmeseként Lang professzor visszament Bécsbe, és a mai napig kint dolgozik a Bécsi Egyetemen, ahol az egyik vezető sebésze a teamnek.

– Valóban behozhatatlanul lemaradtunk Bécshez képest, ahogy ezt néhány szakmabeli állítja?
– Nem kell új eljárást megtanulni, nem egy új programról lenne szó, hiszen a Bécsi Egyetem magyar munkatársai, akik a világ egyik legnagyobb centrumában tanulták ki a szakmát, végre itthon dolgoznának. A kérdés tehát így ebben a formában értelmezhetetlen számomra, mert a bécsi magyar transzplantációs csoport tagjaként nem tudok ilyen szempontból viszonyítani. A team tagja például a kiváló tüdőgyógyász, dr. Czebe Krisztina, a Tüdőtranszplantációs Várólista Bizottság elnöke, aki három évig a csapat tagja volt Bécsben. Szerintem felesleges Bécshez hasonlítani magunkat, hiszen a világ egyik legnagyobb centruma Hannover, Saint Louis és Torontó mellett. A Semmelweis Egyetem – Tulassay rektor úrral az élen – felkarolta ezt az ügyet, így már csak a politikai akarat és a szükséges források hiányoznak a centrum kialakításához. A világon leginkább a humán erőforrás nem áll rendelkezésre a műtétekhez, de nálunk szerencsére nem így van, hiszen mindenféle állami támogatás nélkül megtanultuk a beavatkozást.

– Az is felvetődött, hogy a viszonylag kis számú műtétért érdemes-e egyáltalán itthon kialakítani egy centrumot.
– A bécsieknél évente száz beültetést végeznek, nyilván ez nem cél hazánkban, azonban évente tizenöt–húsz átültetés kivitelezhető lenne, amiért már érdemes centrumot létrehozni. A világon ugyanis a legtöbb centrum ekkora esetszámmal működik, tehát ez nem magyar specialitás lenne. Olaszországban legalább tíz centrum van, de nyilván hazánkban egy centrum elegendő lenne, amit rentábilisan lehetne működtetni.

– A tüdőátültetés életmentő beavatkozás, ám jóval kevesebben jutnak hozzá, mint amennyi az „ideális” lenne, ráadásul az ÁSZ megállapította, hogy lényegében tüdőexportőrök vagyunk Bécs számára…
– Tudjuk, hogy egy tízmilliós lakosú, fejlett egészségüggyel rendelkező országban mintegy hetven ember szorul tüdőátültetésre évente. Nekik rajta kellene lenniük a várólistán, ám ezzel szemben jelenleg két-három ember neve szerepel azon. A hatalmas különbség okát nem az én feladatom kutatni, ugyanis a tüdőgyógyász szakma kezében van az a lehetőség, hogy a várólista bizottsághoz küldjék a betegeket, és a grémium az átültetés mellett döntsön. Aki a várólistán van, azokat megoperáljuk. Miután ez nagyon alacsony szám, több szerencsétlen dolog következik belőle. Például az, hogy ennyi emberre teljesen felesleges lenne tüdőtranszplantációt építeni, ám biztos vagyok benne, hogy lényegesen nagyobb az igény. Másrészt a listán jellemzően cisztás fibrózissal vannak a betegek. Általában fiatal korban kerülnek transzplantációra, nagyon kis mellkasú betegek, akiknek csak kicsi tüdőt lehet beültetni, nem egy átlagos testfelépítésű donortól származót. Sok vád ért bennünket, hogy Magyarország tüdőexportőr, azonban valójában arról van szó, hogy a magyar betegekbe nem illő tüdőt az osztrák várólistán lévő betegek kapják. Tehát nem igaz, hogy egy magyar beteg elől elvesszük a lehetőséget, hanem a magyar betegekbe nem beültethető tüdőkkel egy másik beteg gyógyulhat meg. Ha a mi listánkon lenne hetven beteg, akkor fel is tudnánk használni a donortüdőket.

– Kik segíthetnének abban, kinek a feladata lenne az, hogy nagyobb mértékben élhessenek a betegek a lehetőséggel?
– Csak a tüdőgyógyászokon múlik. Ha az orvos azt mondja például a végstádiumú COPD-s betegnek, hogy menjen el a várólista bizottsághoz, akkor a beteg felkerül a várólistára. Mi annyit tudunk tenni, hogy eljárunk a tüdőgyógyász kongresszusokra, és előadást tartunk a lehetőségekről, magunkkal visszük a transzplantált betegeket, és beszámolunk jó eredményeinkről: az ötéves túlélés már több mint hetvenszázalékos, ami fantasztikus dolog. Bárcsak ilyen jó eredményeink lennének más, súlyos betegségeknél! Ennyit tudunk tenni mi sebészek, a többi a pulmonológusokon múlik.

– Nemcsak a szavak szintjén, de tettekkel is támogatja a hazatelepítést. Évek óta operál Bécsben. Meséljen erről a szakmai kapcsolatról, hogyan alakult ki!
– Miután mellkassebész szakvizsgát szereztem, Vadász Pál tanár úr, az OKTPI Mellkassebészeti osztályának vezetője azt javasolta, hogy töltsek el hosszabb időt Klepetko professzornál, én is tanulmányozzam a tüdőtranszplantációt. Lang György professzor azonnal a szárnyai alá vett, tőle tanultam a legtöbbet a tüdőátültetésről. Később elnyertem az európai mellkassebészeti társaság ösztöndíját, így egy évet töltöttem a bécsi tanszéken, és akkor már aktívan részt vettem a műtéti munkában. Mindebben itthon nagy segítséget kaptam a munkahelyemtől, és annak vezetőjétől, Kásler Miklós főigazgatótól: megmaradt a státusom és kétlaki életet élhetek a szakma érdekében. Kásler professzor látta, hogy ez haladó szellemű tevékenység, de egy sebész idejét nem tölti ki teljes egészében a transzplantáció. A hét három napján Magyarországon dolgozom, az Országos Onkológiai Intézet mellkassebészeti részlegét vezetem. Kásler főigazgató úr segítségével már több, a nemzetközi élvonalba tartozó módszert sikerült „hazahozni” Bécsből. Ezen tevékenységem mellett, ha itthon van donor, akkor kiveszem a tüdőt, kirepülök vele Bécsbe, és ott a beültetésben részt veszek. A beültetést szekvenciálisan hajtjuk végre, az egyik oldal az én feladatom. Jellemzően heti egy beültetésről van szó, és kint általában van még egy lehetőség, ami jó rutinban maradást biztosít számomra. A transzplantációt az űrkutatáshoz lehet hasonlítani a szakmán belül, mert a legmagasabb technikát képviseli, és annak ellenére, hogy az űrkutatás során csak néhány tucat ember jut el a világűrbe, a polgári repülés által több millió utazó élvezi a vívmányait.

– A transzplantáció nemcsak szakmai csúcsa az egészségügyi ellátásnak, hanem nagyon sok ember szervezett, közös munkáját igényli. Megvan-e az alkalmas csapat ehhez?
– Minden rendelkezésre áll humán erőforrás szempontjából, amint ezt fent is vázoltam. A beavatkozáshoz két képzett sebész kell, míg a betegek előkészítését és utógondozását a pulmonológusok végzik. Czebe doktornő, illetve a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikájának több orvosa részt vett a munkában. Fontos szereplő az altatóorvos és lényeges a műtét utáni közvetlen posztoperatív gondozás, ami az intenzív osztályokon történik. Gál János professzor, az Egyetem Központi Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Szolgálatának vezetője hosszabb ideig altatott ilyen műtéteket külföldi munkája során, ígéretét bírjuk, hogy részt vesz a programban. Nem mellékesen az Országos Vérellátó Szolgálat Szervkoordinációs Irodája – Mihály Sándor vezetésével – világszínvonalon biztosítja a szervátültetések koordinációját.

 

Pályakép

Dr. Rényi-Vámos Ferenc 1998-ban végez a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán. A diploma megszerzése óta az Országos Onkológiai Intézetben dolgozik. Szakvizsgái: általános sebészet (2004), mellkassebészet (2006), klinikai onkológia (2008). 2009-ben PhD tudományos fokozatot szerez. 2008-tól a Bécsi Egyetem Mellkassebészeti Tanszékén is dolgozik. Tudományos társasági tagságai: Magyar Sebésztársaság, Magyar Onkológusok Társasága, Magyar Transzplantációs Társaság, ERS European Respiretory Society, ESTS European Society Thoracic Surgery, EACTS European Association of Cardia Thoracic Surgery.

 

Aktuális

A szakállamtitkárság megkezdte a hazai transzplantációs tevékenységgel kapcsolatos joganyag szisztematikus áttekintését, mindezzel párhuzamosan folyik a tüdőtranszplantáció hazai lehetőségének megteremtése, amelynek érdekében előzetes helyzetértékelést végeznek, keresve azt a hazai ellátóhelyet, ahol a beavatkozásokat elvégzik. A hazai tüdőtranszplantáció megalapozásának, valamint fenntartásának konkrét költségvonzatára vonatkozóan csak később várhatóak pontos adatok. Közben áttekintik a Bécsben végzett tüdőtranszplantációval kapcsolatos kifizetéseket az OEP közreműködésével. A beérkező adatok teljes körű feldolgozása után derülhet ki, hogy egy-egy műtét átlagosan mennyibe került, mennyit fizetett érte az OEP révén a magyar állam.

Ezek a cikkek is érdekelhetik