Test, Lélek, Család, Közösség – A fejlődő pszichiátria határai (1. rész)

A társadalmi változások nyomán ezen az orvosi területen egyre több szakemberre lenne szükség, akik viszont fogyatkozó létszámban dolgoznak. A maradók társai ugyanis inkább külföldön próbálnak szerencsét – panaszolta fel dr. Kurimay Tamás, a Magyar Pszichiátriai Társaság leköszönő elnöke. A pszichiátria művelőinek – mint nem műszeres vizsgálatot folytató tudományág területén dolgozóknak – folytonos harcot kell vívniuk elismertségükért, megbecsültségükért. Akárhogyan szépítsük is, inkább a kórházi ellátás perifériáján léteznek, sokkal nagyobb presztízs járna nekik annál, mint ami megadatik. Mindenesetre az évente tartandó vándorgyűlésük iránt idén is nagy volt az érdeklődés.

A Magyar Pszichiátriai Társaság január 25–28. között Debrecenben tartott XVII. Vándorgyűlésének meglehetősen érdekes témát választottak: „Test, Lélek, Család, Közösség. A fejlődő pszichiátria határai”. Hogy mi minden fért bele a három napon át tartó tudományos rendezvénybe? Sok egyéb között az agykutatás új irányvonalai, a pszichoterápia kihívásai, a családok, a közösségi hálózatok, a lakóhely közeli ellátások, a pszichiátriai ellátás közösségi irányba való átalakulásának nehézségei mellett kiemelt figyelmet kapnak a hazánkban népbetegségnek számító szív és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség lélektani és pszichiátriai vonatkozásai, továbbá az addiktológiai problémák és mentális zavarok.

A konferencia rangos előadói között ott volt Freund Tamás akadémikus, aki a neurobiológiai kutatások legfrissebb eredményeit mutatta be „Az agykéreg belső kannabinoid rendszerének működése, a szorongás és az epilepszia új megvilágításban” címmel tartott nagy ívű felszólalásában. Pléh Csaba akadémikus a kognitív kutatások hálózati megközelítését taglalta. Mások a hazai pszichiátria legfrissebb eredményeit és aktuális problémáit elemezték. A vándorgyűlésen kiemelt figyelmet kapott a Pszichiátriai Világszövetség (WPA), a WHO és az Európai Unió folytatott nemzetközi kutatás, amivel kapcsolatosan úgy hazai, mint külföldi szakemberek is előadtak.

Dr. Graham Thornicroft a Kings College London professzora a kiegyensúlyozott pszichiátriai ellátás modelljét mutatta be. Azt a metódust, ami várhatóan felválthatja az eddigi gyakorlatot, a kizárólag közösségi pszichiátriai, illetve kórházi pszichiátriai ellátásra alapozó betegellátási modellt. Ennek a nálunk még újdonságnak számító módszernek lényege, hogy a mentális betegek gondozása elsősorban a közösségi pszichiátriai gondozás és rehabilitáció kereteiben valósul meg. Szükség esetén a páciens rövid ideig kórházi kezelésben is részesülhet. Másként fogalmazva, a két rendszer legjobb tulajdonságait ötvözi a professzor által bemutatott modell.

A Pszichiátriai Világszövetség képviseletében Dr. Afzal Javed professzor a rehabilitáció aktuális kérdéseivel, az önkéntesek és az érintett családtagok involválásának lehetőségeivel foglalkozott. A pszichiátriai betegek ellátásának fontos, tudományosan alátámasztott pillére a betegek és családtagjaik bevonása a gyógyítás folyamatába. Ugyanakkor arról, hogy a különböző érdekeltek – betegek, családtagok, önkéntes segítők, egészségügyi specialisták – milyen mértékben vegyenek részt a gyógyítás folyamatában, meglehetősen eltérőek a szakemberek véleménye. A tradicionális orvosi szempontok szerint a gyógyítás a szakértőkön és a szakértelmen alapul. Az más kérdés, hogy közben a páciensek gyakorta kirekesztettnek érzik magukat magából a gyógyító folyamatból – okkal. E negatív metódus nyomán sokkal kisebb a gyógyítás sikere. Bizonyított ugyanis, hogy a betegek bevonódása a gyógyítás folyamatába sokkal eredményesebb, ha abban nem, mint kívülálló, hanem mint partner működik közre. Mi hozhat ezen a téren változást? Látszólag a felelet végtelenül egyszerű. Amennyiben a közös munka fontosságát felismerik, már tudják is a megoldást. Csakhogy a valóságban ehhez a pszichiáter szakmában és más egészségügyi dolgozók, gyógyító team-ek körében komoly szemléletváltás szükségeltetik. A professzor előadása olyan gondozási filozófiát és jövőképet vázolt, amelyben a betegek és a hozzátartozóik aktív szerepet játszanak a gyógyulási folyamatban.

A konferencián szakmai kerekasztal keretében mutatták be az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az Egészségügyi Minisztérium 2010/2011-es együttműködési megállapodásában végzett „A közösségi pszichiátriai ellátás fejlesztése és öngyilkosság megelőzés” nevű program főbb eredményeit. A projekt fő célkitűzése az volt, hogy a kórházi kezelést kapó, öngyilkossági kísérletet elkövetőket olyan egészségügyi és szociális ellátásokhoz segítse hozzá lakóhelyükön, amelyek problémáik megoldásában hatékony segítséget nyújthatnak. Ennek nyomán csökkenhet a visszaesés kockázata. A projektbe több mint húszféle intézménytípusban több mint ezren kerültek be.

(Folytatjuk)