2017. december 15. péntek, Valér napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Gyógyítás Nincs mindennek vége

Nincs mindennek vége

2014-01-07 08:00 Forrás: Orvosok Lapja 2013/12. -- Niczky Emőke
7105
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Bár az idén eddig tizenhét százalékkal növekedett a transzplantációk száma, közel háromszor annyian várakoznak szervre, mint ahány beültetés egész évben történik. Ez nem csak hazai sajátosság – az egész világon több szervre lenne szükség. Mihály Sándorral, az Országos Vérellátó Szolgálat Szervkoordinációs Irodájának igazgatójával beszélgettünk.

Mi a nemzetközi tendencia?

– A szervhiány mindenütt gondot jelent. Tavaly 200 ezer új, szervre váró beteget regisztráltak, de csak 112 ezer transzplantáció történt meg. A helyzet súlyosbodott az évek során, mind több ember kerül várólistára.

Mi hogyan állunk?

– Körülbelül ezer beteg vár vese-, máj-, szív-, tüdő- vagy kombinált vese- és hasnyálmirigy-átültetésre. Az utóbbi két évben jelentősen emelkedett a várólistán levő betegek száma, és kisebb mértékben, de emelkedik az agyhalott, vagyis elhunyt donorok száma is.

Agyhalottakról beszélünk a donorok esetében. Mikor jelenthető ki valakiről, hogy neki már biztosan nincsen tovább?

– Az agyhalott ember orvosi és jogi értelemben is halottnak számít, hiszen az agy működésének teljes és visszafordíthatatlan megszűnése állapítható meg nála. Az agyhalál megállapításának kritériumai sokkal szigorúbbak, mint a szélesebb körben ismert szív-tüdő halál kritériumok szerinti halál megállapítás. Az agytörzsi halál megállapítása életkortól és elváltozástól függően 12–24–72 órás megfigyelési időt igényel, amelynek során négy óránként kell észlelni a tüneteket. Az agyhalált egy háromtagú szakorvosi bizottság állapítja meg. Az agyhalál tényének elfogadása nehéz a kívülállók számára, mert a szív dobog, ám a folyamat biztosan a biológiai halálhoz, az egész szervezet pusztulásához vezet. Agyhalál esetén a szervek leállásának sorrendje más, mint szívmegállás esetén. S mivel az agyban „lakik” minden, amitől egyedi emberek vagyunk, s ami a külvilághoz fűződő viszonyulásunkat szabályozza, leállásával elveszítjük kapcsolatunkat a létezéshez, tehát megszűnik az individuum. A transzplantációs programokhoz a közvélemény bizalma és támogatása nélkülözhetetlen. Ahhoz, hogy egy ország transzplantációs programja sikeres legyen, a lakosságnak el kell fogadnia az agyhalál-kritériumot, vagyis el kell hinnie, hogy egy dobogó szívű emberi test már halott lehet, ez az állapot visszafordíthatatlan, és hogy ezt az orvosok megbízhatóan meg tudják állapítani. Ehhez nélkülözhetetlen a tájékoztatás, mert a feltételezett beleegyezés elvét csak abban a társadalomban lehet alkalmazni, ahol biztos információnk van a témával kapcsolatos tájékozottságról.

Mi a donáció folyamata?

– A nulladik lépés az, hogy meg kell menteni a beteget a haláltól, mindig ez az elsődleges cél. Szeretném hangsúlyozni, senkire nem tekintenek potenciális szervdonorként az intenzív osztályon. A gondolat csak akkor vetődhet föl, ha minden életmentő erőfeszítés ellenére bekövetkezik az agyhalál.

Hány kórházból érkezik rendszeresen donorjelentés?

– 2012-ben 54 kórházból kaptunk 230 jelentést, és végül 46 kórházban valósult meg 143 szervdonáció. Idén elkezdődött a kórházi koordinátori hálózat kiépítése. Programunkban kilenc nagy intézménnyel működünk együtt, de a rendszert bővíteni szeretnénk. Mind a kilenc kórházban speciálisan kiképzett intenzíves szakemberek küldik a jelentést, ők szorosan együttműködnek az osztályokkal, elsősorban a traumatológiával, az idegsebészettel és a neurológiával. Legfontosabb feladatuk a potenciális donorok keresése, azt követően pedig a kb. húsz órás folyamat helyi szervezése. Megjegyzem, a főváros szervdonációs aktivitása viszonylag alacsony volt, de most az Országos Idegtudományi Intézet kórházi koordinátorának köszönhetően az OITI lehet majd a potenciálisan legnagyobb jelentő kórház.

Ha tehát beérkezik a jelentés, mi történik a Szervkoordinációs Irodában?

– Munkatársaink a donor alkalmasságára vonatkozó kérdéseket tesznek föl egy szigorúan összeállított lista alapján. A szervspecifikus kérdések megválaszolása után következik a diagnosztika, amelynek során kiderül, mit ajánlhatunk föl az Eurotransplantnak. A legtöbb szerv egyébként az országban marad, éppen a sürgető idő miatt hazai betegek kapják meg.

Az Irodában tehát már nagyjából kiderül az alkalmasság. Hová kerül az információ?

– Az országos koordinátorok a Nemzeti Szervdonációs Regiszterben rögzítik az adatokat, amelyet továbbítunk az Eurotransplant adatbázis felé az agyhalál megállapítása után. Ha a paraméterek alapján alkalmas a szerv átültetésre és jelzi az első felajánlást kapó centrum, hogy elfogadja a szervet a betege részére, akkor a helyi sebész eltávolítja a hasi szervet. A szervkivételt végző szakember véleménye szintén fontos, hiszen tapasztalatai révén személyes impressziót szerez a látott szervről. A sebészi vélemény dokumentálásra kerül, és az információt elküldjük az Eurotransplantnak. Ekkor indulhat a szerv a célállomás felé. A transzplantációs központban is véleményezik a megérkezett szerv alkalmasságát, s ha minden rendben van, akkor a szervet beültetik a recipiensbe. A koordináció közvetít a szervdonációs folyamat sok résztvevője között. A szervadományozásról pedig beszélnünk kell!

Ezek a cikkek is érdekelhetik