2018. április 25. szerda, Márk napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Gyógyítás Ne a beteg hálálja meg a gyógyítást

Ne a beteg hálálja meg a gyógyítást

2013-06-26 07:27 Forrás: Orvosok Lapja 2013/6. -- Niczky Emőke
2022
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Jelentős orvostudományi kongresszusnak adott helyszínt a főváros az elmúlt hónapban: harminckét ország részvételével, 2013. május 5-8 között itt tartotta ülését a Nemzetközi Egynapos Sebészeti Társaság. A rendezvény elnökével, dr. Gamal Eldin Mohameddel beszélgettünk az egynapos sebészet hazai helyzetéről és a nemzetközi tapasztalatokról.

Hogyan esett a választás Budapestre?

– A hazai Multidiszciplináris Egynapos Sebészeti Társaság (MEST) elnöke is vagyok, ez az önálló szervezet 2007 óta tagja az IAAS-nek, amelynek munkájában a magyar szakemberek igen aktívan részt vesznek. 2009-ben megpályáztuk a kétévente más-más országban rendezendő nemzetközi kongresszus lebonyolítását, így a 2013-as kongresszust nekünk ítélték. A sikert jelzi, hogy harminckét országból csaknem hétszázötven szakember jött el. Negyvenegy szekcióban folyt a munka három napon keresztül, kétszázötven meghívott előadó prezentációja, szabad előadások, számos poszter, kiállítás gazdagította a programot. Bemutatkozott az az Új-Zélandban gyártott kamion is, amely mobil egynapos műtéti egységként már több országban járja a falvakat, a kórházakat.

Önt az egynapos sebészet magyarországi szószólójának és a MEST alapítójának tartják. Miért szorgalmazza az ilyen eljárást?

– Mert jó a betegnek, hiszen gyorsan, fertőzésmentes környezetben műtétre kerülhet, és saját otthonában gyógyulhat. Jó a szolgáltatónak, mert hotelköltségeket megtakaríthat, és a megtakarításokat másra fordíthatja (pl. bérkorrekcióra, új eszközök vásárlására). Jó a finanszírozónak és a biztosítónak, mert rövid a várólista, kevesebb a betegszabadság és gyorsabb a rehabilitáció. A háttérnek persze meg kell lennie hozzá, mert a beavatkozás után a páciens másutt kap utógondozást, vagyis nagy szervezettséget igényel az ilyen ellátás. De költségkímélő is egyben, nem véletlenül végzik nagyon sok országban. A kongresszus megnyitóján dr. Szócska Miklós államtitkár támogató beszédet mondott, amely remélhetőleg hatással lesz majd a hazai fejlődésre is. Az egynapos sebészet elterjedése ugyanis az egészségügyi reform egyik eszköze.

A kongresszus nem kapott nagyobb nyilvánosságot. Ennek mi lehet az oka?

– Tudni kell, hogy az egynapos sebészet és klinikum nem közkedvelt téma igazán, mert olyasmit hirdetünk, ami gyökeresen megváltoztathatja a hazai egészségügy arculatát. Az egynapos sebészet szemléletben, javadalmazásban is más, mint a hagyományos kórházi beavatkozás. Az egynapos sebészeti egységekben gyógyító szakorvosok közvetlenül az OEP által befizetett súlyszámból és minden beavatkozás után kapnak megfelelő hivatalos honoráriumot, fizetést, javadalmazást, és nem  paraszolvenciát. Tehát azt valljuk, hogy megfelelő fizetést, anyagi motiváltságot kell biztosítani a gyógyítók számára, és nem paraszolvenciát. Ez az egyik kulcsa az átalakításnak. Jelenleg negyven egynapos sebészeti egység van az országban, s az operatőrök többsége a befolyó közfinanszírozásnak átlagosan a harminc százalékát kapják, így hivatalosan adóznak is. Tehát megfelelő esetszámmal tisztességes javadalmazáshoz juthatnak. Ez előre viszi a kérdést. A kórházi lobbi azonban a korrupcióból származó előnyök miatt ellenáll. A másik, hogy a beteg az egynapos beavatkozást követően néhány órán belül már hazamegy, ezért nyilván nem fog annyi hálapénzt fizetni a kórháziaknak, mint most, amikor napokat kell eltöltenie az intézményben. Mi viszont azt mondjuk, ne ő hálálja meg a munkát, hanem a finanszírozó, az orvos pedig végezzen lehetőleg tökéletes munkát.

Sok helyütt viszont kénytelenek szociális okból bent tartani a beteget, például azért, mert nincs, aki otthon gondozza, vagy messze él az ellátástól.

– Jogos, de erre is van megoldás. A világ fejlettebb részein jól működik az úgynevezett medi-hotel. A kórházban – a kórházi ágyak leépítése után – mindig van egy üres osztály, ágyakkal, nővérekkel. Ha az aktív egynapos sebészeti osztályról távozik egy ilyen beteg, akkor a műtét után áthelyezik ide, ahol minimális költséggel lehet ápolni őt, és néhány napig étkezést is kap. Az jelentős megtakarítást eredményezhet. Amikor már el tudja látni magát, hazamehet ő is. Ehhez viszont át kell szervezni a rendszert.

Melyik beteg alkalmas egynapos beavatkozásra?

– Ez nagyon fontos kérdés, jól kell szelektálni a páciensek között. Ha egyébként alkalmas az illető (az ún. ASA I., ASA II. és ASA III. kompenzált beteg), és nincs például súlyos cukorbetegsége vagy magas vérnyomása, amely gátolná a műtét menetét és a gyógyulását, akkor elvégezhető nála a beavatkozás. A szelektálásnak megvannak a nemzetközi standardjai. Akinek előre láthatóan és várhatóan már a műtét során nem sebészi szövődménye lesz, azt kórházban kell operálni. Az egynapos sebészet tehát nem képes minden esetet felvállalni, de a betegek hetven-nyolcvan százaléka alkalmas az elektív egynapos beavatkozásra, a gyerekek főképp. A gyermeksebészeti osztályokon szorgalmazzák, hogy a szülő legyen a kis beteggel, mert úgy hamarabb gyógyul, és előbb haza lehet őt vinni. A gyerekek ráadásul nehezebben is tűrik a kórházi körülményeket.

Jár-e nagyobb felelősséggel az egynapos ellátás? Arra gondolok, hogy csak rövid ideig látják a beteget, s később sem feltétlenül találkoznak vele. Minden néhány óra alatt dől el.

– Így van. Három dologról kell beszélnünk. Az egyik, hogy az utóbbi harminc-negyven évben óriási fejlődésnek indult aneszteziológia. Főleg az utolsó tíz évben előtérbe kerültek a gyorsan ható és gyorsan ürülő altatószerek, csekély mellékhatásokkal. A fájdalomcsillapítók is szinte azonnal és hosszabb ideig hatnak ma már. Megvannak az új gyógyszerek az altatás, fájdalomcsillapítás szövődményeinek kivédésére is. Az egynapos sebészet ráadásul a legújabb technológiát, technikákat alkalmazza. Senki nem végez hagyományos módon, szövetek összevarrásával például sérvműtétet, a helyett hálót használunk. Sok laparoszkópos, laparo-endoszkópos műtétet is végeznek. Azok a tényezők lényegesen csökkentik a műtét utáni szövődményeket, így nincs szükség fokozott utógondozásra, és ellenőrzésre. Ettől függetlenül minden betegnek szavatolva van a biztonsága azáltal, hogy legalább a rendelkezésére áll 2-3 közvetlen mobil telefonszám (operáló orvos, ügyeletes nővér és az egynapos sebészeti osztály), így bármikor elérheti az osztályt, és vissza tud jönni a legkisebb szövődmény esetén, ami még a kórházi gyakorlatban sem elérhető.

Az ön nevéhez fűződik az első hazai video-laparoszkópiás beavatkozás a sebészi gyakorlatban.

– Igen, 1985-ben végeztem a sebészeti gyakorlatban az első hagyományos diagnosztikus laparoszkópiát, és 1988-ban került sor az első video-laparoszkópiára az egykori Orvostovábbképző Intézetben, diagnosztikus célzattal. Később a laparoszkópos forradalom beköszöntével a sebészi gyakorlatban ezer sebész oktatásában vettem részt, számos, több mint 25 elméleti és állatkísérletes tanfolyamot vezettem. Valóban van ilyen múltam, s büszke vagyok rá. Arra meg főképp, hogy több egykori tanítványom ma már főorvos.

Mi lehet az oka, hogy nálunk mégsem terjedt el igazán az egynapos sebészet?

– Nem veszik komolyan a jelentőségét az egészségügyi reformban. Ennek van szakmai, finanszírozási, valamint politikai oka is. A kórháziak közül sokan fenyegetve érzik az egzisztenciájukat a szervezett egynapos sebészettől. Finanszírozási oldalon az a helyzet, hogy néhány ellátás veszteségét a nyereséges beavatkozásokkal ellensúlyozza a kórház, átcsoportosítva a pénzeket, ami természetesen nem vált ki lelkesedést a sikeres szakmákból. A politikusok pedig szavazatokból élnek, és amit nem szeret a szakma, azt elkerülik, mert szavazatvesztéssel jár. Az egészségpolitika tehát nem akar konfliktusba menni.

Egyébként mennyi időbe telne ön szerint, hogy jobban elterjedjen az egynapos sebészet Magyarországon?

– Legalább tíz-tizenöt évbe, de a teljes egészségügyet át kell hozzá szervezni. Azért is tartunk tudományos üléseket, járjuk a kórházakat, hogy fokozódjon az ilyen jellegű aktivitás, ám a társaság egyedül kevés ehhez.

Másutt mi a tapasztalat?

– Egynapos sebészet révén jelentősen csökkenthetők a várólisták. Az ilyen ellátás a költségek szempontjából is hatékony. A motivált orvosok mindig magasabb nívón dolgoznak, jobb teljesítményt nyújtanak az ellátórendszerben. Ez mindenkinek jó, főleg persze a betegeknek.

Van-e felmérés az egynapos beavatkozások kapcsán felmerülő betegpanaszokról vagy perekről?

– Létezik ilyen statisztika, rendszeresen mérjük a betegek elégedettségét. Tízből kilenc beteg ki szokta tölteni a kérdőívet. Az összesítés azt mutatja, hogy elégedettek az információval, beavatkozással, ápolással. Ennek két haszna van, az egyik, hogy a szolgáltatók jobban figyeljenek a betegek igényeire, másrészt azonnal látjuk, mi az, amit pótolnunk kell. Minden betegre egyénileg kell koncentrálni, amihez kidolgozott protokollokat használunk. Jól kiépítjük a betegutat, a kivizsgálástól a szelektáláson át a műtéti tervig. Telefonkapcsolatot tartunk a pácienssel a beavatkozás előtt és utána is. Arra törekszünk, hogy a véletlen ne szólhasson bele a folyamatba. Mindig pontosan tájékoztatjuk a beteget mindenről. Adunk írásbeli tájékoztatást is, főleg arról, hogy otthon mit kell tennie. Általában köszönőleveleket kapunk. Osztályunkon tíz év alatt már több mint harminckétezer műtétet végeztünk, és csupán két panasszal találkoztunk, de nem a műtéttel, hanem a más kórházban történt posztoperatív ellátással kapcsolatban.

Ehhez létszám és szervezettség is kell.

– Nem kíméljük az orvosokat, az igaz. Nagyobb a szigor is. Nem fordulhat elő olyan eset, hogy a beteg telefonál, de nem találja az orvosát.

 

Pályakép

Gamal Eldin Mohamed diplomáját 1977-ben szerezte a Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán. Szakvizsgát általános sebészetből és gasztroenterológiából tett. 1993-ban az orvostudomány kandidátusa lett. Több mint 28 éven keresztül dolgozott az Orvostovábbképző Egyetemen, a Sebészeti Klinikán. Hazai és külföldi kongresszuson is több száz előadást tartott, emellett jelentős számban publikált magyar és idegen nyelven. Az Europ-Med Orvosi Szolgáltató Kft. és Egészségügyi Központ egyik ügyvezető igazgatója és orvos igazgatója, emellett a sebészeti szakrendelésen dolgozik. A MEST elnöke és az IAAS leendő elnöke.

Ezek a cikkek is érdekelhetik