2018. január 23. kedd, Rajmund, Zelma napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Gyógyítás Lélegzethez jutni – háziorvosok szerepe az allergia kezelésében

Lélegzethez jutni – háziorvosok szerepe az allergia kezelésében

2013-09-06 07:33 Forrás: Orvosok Lapja 2013/7-8. -- Radnai Anna
975
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Az allergiás megbetegedések utóbbi évtizedekben tapasztalt ugrásszerű növekedése komoly kihívás elé állítja az allergológusokat és a háziorvosokat egyaránt. Sokszor utóbbiakra hárul a felismerés, és aktív részvételük elengedhetetlen az akut, valamint a krónikus esetek kezelésében is. Dr. Keskeny Sándor háziorvossal beszélgettünk.

Az allergia krónikus betegség, és mint ilyen, gondozásában a háziorvosoknak jelentős szerep jut. Hogyan valósul meg a gyakorlatban a családorvos és az allergológus közötti együttműködés?

Az allergiás megbetegedések többrétűek lehetnek attól függően, hogy milyen szervrendszert érintenek. Beszélhetünk légúti és táplálkozási allergiáról, kontakt-allergiáról – amely megjelenhet a szemen, a bőrön – és gyógyszerek által kiváltott allergiás reakciókról. Az allergiás kórképek diagnosztikájában és terápiájában egyaránt meghatározó, hogy az említettek közül melyik típussal állunk szemben. Ezen kívül az allergiás betegségek valóban feloszthatóak az alapján is, hogy akut vagy krónikus állapotról van-e szó. A háziorvosoknak a gondozásban van jelentős szerepük, valamint akut kórkép esetén is azonnal cselekedniük kell. Még a kezelés meghatározása előtt fel kell ismernünk az allergiás tüneteket, legyenek azok a bőrt, a bélrendszert vagy a légutakat érintőek. Kapcsolatunk az allergológusokkal attól is függ, hogy az adott háziorvos hol dolgozik. Az ebből a szempontból szerencsésebb nagyvárosi kollégák küldhetik pácienseiket a megfelelő szakrendelésre, de a kisebb községekben vagy falun egyedül rendelő családorvosoknak a diagnózis felállítását és az akut ellátást is minden esetben egyedül kell megoldaniuk. A kapcsolat az allergológusokkal tehát nagyon fontos lenne, ám nem mindenki számára és nem minden esetben elérhető.

Milyen más szakterületek játszanak még szerepet az allergiás megbetegedések ellátásában, kikkel dolgozik még együtt a családorvos ezen a területen?

Az allergológusok nagy segítségünkre vannak a kórkép pontos megítélésében, és a további kezelés kivitelezésében. Az allergológia külön szakterület, de sokan a fül-orr-gégészet vagy a bőrgyógyászat mellett képezték magukat ebbe az irányba is, illetve szemészeti tünetek esetén a szemész kollégákkal is együttműködünk. Az orvosi egyetemi városokban a bőrklinikák allergológiai kivizsgálására lehet küldeni a betegeket, ezen kívül Budapesten még az ORFI is komoly szerepet játszik az allergiával élő emberek kivizsgálásában és ellátásában.

Az allergiák akut tüneteivel is – gondolom – a családorvoshoz fordulnak először az érintettek. Mennyire gyakoriak az ilyen esetek, hogyan lehet ellátni, esetleg megelőzni ezeket?

A háziorvosok általában tartanak egy kicsit az akut allergiás eseményektől. Komoly felkészültséget igényel az ilyen állapot ellátása, attól függően, hogy a szervezet mely részét érinti a probléma. Egy allergén által kiváltott asztmás roham pl. más felkészültséget igényel, mint egy méhcsípés vagy rovarcsípés okozta allergia. Szintén ebbe a csoportba sorolhatóak az olyan esetek, mikor a páciens bőrére csöppen egy allergénnek bizonyuló vegyszer. Mindazonáltal a háziorvosok készenléti táskájában megtalálhatóak az akut eseményeket elhárító injekciók. Az akut allergiás esemény egyik legrémisztőbb képe az anafilaxiás sokk, amely akár egy méhcsípés nyomán is bekövetkezhet, de történhet akut légúti elzáródás is. Ilyen esetben addig, míg a mentőszolgálat segítségét nem tudjuk igénybe venni, a megfelelő gyógyszerekkel ki kell húznunk azt az időt, míg a beteg megfelelő intézménybe nem kerül a végleges ellátásra.

Változott-e, és ha igen, hogyan változott az allergiás betegségek terápiás protokollja, fejlődött-e a gyógyszeres kezelés?

Rengeteg fejlődés történt ezen a területen. Fiatal kezdő orvosként csupán olyan légúti allergiát kezelő gyógyszerekkel rendelkeztünk, amelyek mellékhatásprofilja egyáltalán nem volt kedvező, álmosító hatásúak, továbbá nehezen beszerezhetőek voltak, ráadásul kizárólag szakorvos írhatta fel bizonyos kedvezménnyel ezeket a készítményeket. Ma már szakmailag könnyen hozzáférhetőek az antiallergikumok, sőt, nem receptköteles termék is kapható a patikákban, ami nagy könnyebbség, mert allergiaszezon idején nem kell a pácienseknek vissza-visszatérniük a rendelőbe a receptért, maguk is kiválthatják azt a gyógyszert, amelyet az orvos javasolt számukra. Ma már az antihisztaminok harmadik generációja is rendelkezésünkre áll, és a második-, harmadik generációs készítményeknek szinte nincs is mellékhatásuk. Miután az allergia a szervezetben zajló immunfolyamat következménye, a kor vívmányaként kifejlesztettek egy un. allergén-specifikus immunterápiát, amellyel meg lehet előzni a tüneteket. Ezt a terápiát kizárólag a megfelelő centrumokban adhatják a kollégák a betegek számára.

Ha jól tudom, az allergia elleni gyógyszerek egy részét nem csak a tünetes időszakokban kell szedni. Mennyire nehezíti ez meg az orvos-beteg együttműködést a terápia pontos betartására vonatkozóan?

Vannak akut allergiás események és létezik szezonális allergia, a harmadik csoportba pedig a perenniális allergiás betegségek köre tartozik. Ezek az allergiák egész évben fennállnak, és a betegség ebben az esetben igényel állandó terápiát. Az érintettek általában betartják a kezelési szabályokat, hiszen ha nem ezt teszik, visszatérnek tüneteik.

Melyek a leggyakoribb allergiás tünetek?

Attól függ, milyen allergiáról van szó. Légúti allergiák esetén az allergiát kiváltó allergén – amely leggyakrabban valamilyen fehérje-alapanyag – a felső légutak allergiás tüneteit váltja ki: a nyálkahártya duzzanatát, az orr váladékozását, a tüsszögést és a köhögést. Amennyiben a rhinitis allergica asztmával is társul – ami gyakran előfordul, hiszen előbbi kórkép sokszor utóbbi betegség bevezető tünete – köhögés és nehézlégzés kínozza a beteget. Amennyiben a szemet érintő kontaktallergiával érkezik hozzánk páciensünk, annak legfontosabb tünete a kötőhártya-gyulladás, mely piros, viszkető és könnyező szemmel jár. Ha a bőrön mutatkoznak a tünetek, urtikária jön létre a testfelületen, vagyis a bőr bepirosodik, viszket és hólyagocskák alakulnak ki felszínén. Az ételallergia diffúz hasmenést okoz az allergén elfogyasztása után. Keresztallergiák esetén gyümölcsökben is lehetnek olyan allergének, amelyek megtalálhatóak a fák, virágok pollenjében is, és ezek elfogyasztása is okozhat hasmenést.

Változott-e valamit az elmúlt időszakban az allergiával élő emberek köre akár a korosztályt, akár mennyiségüket tekintve?

Fiatal orvos koromban az allergia még nem számított gyakori kórképnek, és leginkább csak veleszületett formájával találkoztunk. Ezzel szemben ma már minden korosztályt érint, és nagyon gyakorivá vált. A minap olvastam, hogy a rhinitis allergica a lakosság 20–25%-át érinti, allergiás eredetű asztmában pedig népességünk 2-3%-a szenved. A tünetek idősebb korban is kialakulhatnak – 40–45 éves korban is jelentkezhet addig nem tapasztalt parlagfű-allergia. Korfüggetlenek a gyógyszerek okozta allergiák is. Vannak olyan feltételezések, hogy ezek a betegségek azért lettek gyakoribbak, mert immunrendszerünk a mai korban nagyobb terhelésnek van kitéve – tartósító szerek formájában sok kémiai anyagot fogyasztunk, túl sok immunrendszert moduláló antibiotikumot szedünk, de azt is mondják, hogy a mai gyerekek túl sterilen nőnek fel, így nem alakul ki megfelelően immunitásuk és ez okozza az allergiás betegségek terjedését.

Megfelelő képzést kapnak-e a családorvosok allergológiából?

– Számos lehetőség áll rendelkezésünkre a modern terápiás eszközök megismerésére. Majdnem valamennyi szakfolyóiratban szó van ezekről a kórképekről, különösen a szezonális időszakokban. A szakmai társaságok rendszeresen szerveznek továbbképzéseket és az antiallergikumokat gyártó-forgalmazó gyógyszercégek is rendkívül hasznos továbbképzéseket tartanak a háziorvosok számára. Megvan tehát a lehetőségünk arra, hogy megkapjuk a legfrissebb információkat.

A gyógyszerallergiát vagy egyéb anyagokra való túlérzékenység tüneteit mennyire fedezik fel magukon időben az érintettek, mit lehet tenni annak érdekében, hogy ne szedjék tovább a tüneteket generáló készítményeket?

Amennyiben egy gyógyszerre akut allergia alakul ki, a tüneteket elszenvedő ember a későbbiekben is emlékezni fog arra, mi történt vele, pl. ha egy arra allergiás beteg penicillin tartalmú gyógyszert vett be, biztos, hogy a későbbiekben kerülni fogja azokat a termékeket, amelyek ezt a hatóanyagot tartalmazzák. Fontos, hogy a páciensek dokumentálják is, mely hatóanyagokra allergiásak, és hogy tájékoztassák erről aktuális kezelőorvosukat. Gyakran előfordul, hogy az ACE-gátlók száraz köhögést okoznak. Ezt is allergiás reakcióként tartjuk számon, amelyről azonban sajnos gyakran nem vesznek tudomást az érintettek, és sokszor az orvosok sem. A vegyszerek okozzák talán a legtöbb problémát azoknak, akik munkájuk során használják ezeket, és emiatt allergiájuk alakul ki. Sajnos megélhetésük miatt nagyon sokszor nem hagyják abba az allergénnel való kontaktust – már csak akkor, mikor súlyos panaszaik vannak.

Mit kell alapvetően tudnia egy háziorvosnak az allergia egyik rokon-betegségéről, az atópiáról?

Az atópia egy veleszületett genetikai hajlam az allergiás túlérzékenységre. A hajlam és különböző kockázati tényezők együttes hatására nemcsak egy rendszerbetegség alakulhat ki az érintett szervezetében, hanem sok esetben egy egész betegségcsoport. Megfigyelték, hogy az atópia az európai, fehérbőrű, szőke hajú, kék szemű emberek, illetve gyerekek körében a leggyakoribb. Az atópiás ekcéma krónikus, hullámzó lefolyású betegség, mely korai kisgyermekkorban kezdődik, kellemetlen, viszkető, gyulladt bőrkiütésekkel jár, és bőrgyógyászati ellátást igényel. Az atópiára hajlamos gyermeknek később szénanáthája és asztmája is kialakulhat, valamint ételallergia is társulhat a speciális kiütések mellé.

Ön, mint klinikumot is megjárt szaktekintély milyen lépéseket tartana fontosnak az allergiás megbetegedések visszaszorításában?

Elsősorban: az embereknek távol kellene tartaniuk magukat az egészségüket veszélyeztető allergénektől – különösen a parlagfűtől. A veszélyes növény gondos kiirtása megakadályozhatná a parlagfű-allergia előfordulását. Igaz, hogy számos egyéb pollent nem kerülhetünk el, ezt az egy leggyakoribbat azonban igen. A környezet védelmére és tisztán tartására kellene tehát először is törekedni, itt igazán indokolt lenne az elméleti lehetőségként rendelkezésre álló szigor és következetesség. Az élelmiszer-technológia fejlődése is segíthetne az allergiás megbetegedések visszaszorításában, amennyiben kevesebb kémiai anyagot, tartósítószert tennének a fogyasztási cikkekbe. Nagyon fontos lenne továbbá, hogy az allergiával élő emberek időben kezdjék el szedni gyógyszereiket. A pollennaptár minden orvosi rendelőben megtekinthető. Érdemes két héttel vagy egy hónappal a szezon kezdete előtt bevezetni a terápiát. Elengedhetetlen lenne az is, hogy minden család tartson otthon antiallergiás gyógyszert – kálciumot és erre a célra kifejlesztett kenőcsöt. A megbetegedés visszaszorításában a lakosság minél szélesebb felvilágosítása is fontos eszköz lenne – ebben a háziorvosoknak különösen jelentős szerepük van.

Ezek a cikkek is érdekelhetik