2018. április 21. szombat, Konrád napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Gyógyítás Késésben vagyunk

Késésben vagyunk

2013-12-23 08:05 Forrás: Orvosok Lapja 2012/11. -- Radnai Anna
1960
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


A nemzetközi trendhez igazodva „Az idősebb felnőttek lelki egészségének megőrzése” volt a címe a Lelki Egészség világnapi rendezvénynek, melyre a Magyar Pszichiátriai Társaság hívta meg a sajtó képviselőit. Az eseményen elhangzott, pszichiátriai ellátásra vonatkozó ismereteket mutatjuk be olvasóinknak.

Kilencvenegy ország bevonásával végzett felmérést az ENSZ Népesedési Alap és a Health Age International szervezte arra vonatkozóan, hogy mi jellemző általánosan az idős emberek állapotára és életére – tájékoztatott dr. Lehóczky Pál, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke. Az össz-pontszámokat tekintve Magyarország a 40. helyen végzett, ami hasonló volt a román és szlovák eredményekkel, Ausztria azonban a 11., Csehország a 25. helyezést érte el. Ami még ennél is érdekesebb, hogy az egyes szempontokat tekintve milyen állapotokat tapasztaltak nálunk a kutatók. Négy faktort néztek, melyek közül a társadalmi és szociális beágyazottság vonatkozásában a 65. helyen állunk, az egészségi állapot és ellátottság kérdéskörben 57.-ként végeztünk, jövedelem, foglalkoztatás és képzés szempontjából pedig a 39.-ek lettünk, valószínűleg azért, mert Magyarországon a 65 év felettiek 88%-a rendelkezik közép-, vagy felsőfokú végzettséggel. Az elmúlt 30 évben csökkent hazánkban a szuicid kísérletek száma, ám továbbra is világelsők vagyunk a 65 év felettiek körében végrehajtott és be is fejezett öngyilkosságokat tekintve.

 

Az időskor a demencia rizikófaktora

 

Az idősödő társadalom támasztotta feladatok nem kizárólag az egészségügyi szférát érintik, össztársadalmi szerepvállalást igényelne a problémák orvoslása. A kormányzatnak éppen úgy szerepe lenne ebben, mint az iskoláknak, a munkahelyeknek és az egyes családoknak.

A kérdés a demencia vonatkozásában élezhető ki az egészségügyre – bár itt sem kizárólag e struktúra érintett, hiszen szociális és társadalmi vonatkozásai ezen betegségkörnek is vannak.

Egy 2011-es WHO felmérés alapján a 60 éves, vagy annál idősebb emberek esetén az érintettek 19,4 százaléka küzdött mentális elégtelenséggel, miközben súlyos financiális gondjai voltak 3,8 százaléknak, fizikai korlátokkal pedig 2,7 százalékuknak kell szembenéznie.

A demenciával élők hazai helyzetének bemutatásában talán legkompetensebb személy Himmer Éva, a Feledékeny Emberek Hozzátartozói Egyesületének (FEHE) elnöke. A civilszervezet 1999 óta működik, az érintettek egészségügyi és szociális ellátásának javítását tűzték ki célul, igyekeznek szót érteni a mindenkori kormányzattal. A helyzet javult is, de még mindig nagyon nehéz – számolt be Himmer Éva. Az Alzheimer-kórra adható meglehetősen drága készítményeket a jelenlegi 50%-os kiemelt támogatás mellett legalább a páciensek fele nem tudja megvásárolni, hozzátartozóik nem kaphatnak ápolási segélyt, ezt a betegséget nem sorolták a fogyatékosságok közé.

Fontos lenne a prevenció, a korai felismerés. Magyarországon megszűntek a demencia-központok, ami jelentősen korlátozza az érintettek orvoshoz jutását, de tavaly óta minden pszichiáterhez és neurológushoz beutaló nélkül fordulhatnak a tüneteket észlelő emberek kivizsgálás céljából. Külön finanszírozás nincs. A demenciák között messze leggyakoribb Alzeimer-kór mintegy 10 éven át lappangva van jelen a szervezetben, és az sem szerencsés, hogy egy ilyen viziten rövid idő – kb. 5-10 perc – áll rendelkezésre. Elképzelhetjük, hogy ezen a területen ez mire elég, ha az eseményen szintén megjelent prof. dr. Rajna Péternek a MPT vezetőségi tagjának – aki az Alzheimer kór és egyéb demenciák szaktekintélye – rendelésén 70 percet szánnak egy demenciával élő betegre. Az információáramlást a FEHE igyekszik pótolni, személyes konzultációkat tartanak a családoknak, valamint gondozói tréningeket rendeznek, melyeken hozzátartozók és szakápolók egyaránt rendszeresen részt vesznek. Mint az elnöktől megtudtuk, a kormányok Európa-szerte elhatározták magukat a nemzeti demencia-stratégiák kidolgozására, felismervén a demográfiai adatok egészségügyi és társadalmi következményeit. Az idősek aránya 1950-ben az egész világon 8%, 2000-ben 10% volt, 2050-ben azonban – az ENSZ „A világnépesség öregedése 1950–2050” című, 2000-ben közzétett kiadványa szerint – az emberiségnek már több mint egyötödét, Európában 36-37%-át 60 éven felüliek teszik majd ki.

A nemzeti demencia-stratégiák célja, hogy egyenlő hozzáférést biztosítsanak az adott országban valamennyi érintett számára szociális és egészségügyi vonatkozásban egyaránt.

 

A mi programunk is már csak aláírásra vár

 

A FEHE a brit egészségügyi minisztérium támogatásával adaptálta a szigetországban már három éve sikeresen működő programot a magyar viszonyokra, mondván, hogy nem célszerű éveken át húzni a terv kidolgozását, mikor – ahogyan azt dr. Molnár Károly, a Magyar Pszichiátriai Társaság leendő elnöke is hangsúlyozta – már el is vagyunk késve annak megvalósításával. Jelen állapotokat tekintve 15 év múlva bekövetkező társadalmi gazdasági és egészségügyi krízissel számolhatunk, már csak a demográfiai jelenségek és a demencia kérdéskörének okozataként is. Himmer Éváék többször jártak Orbán Viktornál, az elmúlt évben folyamatos levelezésben álltak a kormányhivatallal. Idén szeptemberben kaptak választ, mely szerint még idén szeptemberben összehívnak egy első szakértői megbeszélést, amire így októberben is nagyon számítanak, mert – mint az elnök asszony fogalmazott: ez a stratégia helyre tehetné a demensek magyarországi ellátását. Annál is fontosabb volna, hogy a következő két évben elkészüljön a program, mert a FEHE a MPT támogatásával megpályázta a 2017. évi Nemzetközi Alzheimer Konferencia megrendezését, amit meg is nyertek, de egy évvel előbb, 2016-ra kapták meg a jogot, mert az ezt az évet elvállaló Kairóban mégsem tudják összehozni a jeles eseményt.

 

A szakma az államtitkárságtól kapja az ígéretet

 

Lehóczky Pál emlékeztetett a hajdan sokat emlegetett LEGOP-ra, amely nem lett végül országos program. Jelenleg ehelyett az európai tendenciákhoz kapcsolódóan egy Mentális Egészség Szakpolitikai Programot (MESZP) hoztak létre, melyben a minisztérium és a szakemberek a mentális ügyek egészségügyi vetületével foglalkoznak elsősorban, bár megfogalmazzák a szociális ágazat és az oktatás felé való kapcsolódási pontokat is, nem akarnak mindent egy csomagban megoldani – ahogyan a kritikák szerint a LEGOP programban tervezték.

Ez a program egy lehetőség – hangsúlyozta a szakmai társaság elnöke –, hogy az egyre nyomasztóbb helyzetben, ahol a mentális zavarok és pszichés betegségek száma és aránya növekszik, történjék valami. A projekt egy felméréssel, tehát valós adatokkal indul. A helyzetelemzésben kiemelik, hogy Magyarország Európán belül az egyik leggyorsabban elöregedő ország, így a neuropszichiátriai zavarok és a demencia tekintetében jelentős feladatok jelennek meg az egészségügyben. Felkészültségünk ugyanakkor nem ad okot elégedettségre: 2006-tól 2010-ig 778–706-ra csökkent a pszichiáterek száma, az MPT által az ellátás legfontosabb elemeként számon tartott pszichiátriai gondozókban dolgozók aránya 76%-ra csökkent. 2011-ben 36 pszichiátriai végzettséggel rendelkező orvos kért ki kitelepüléshez szükséges okmányokat. Mint Tunyi Tündétől, a Magyar Pszichiátriai Társaság szakdolgozói szekció vezetőjétől megtudtuk, a pszichiátriai szakápolók sincsenek jobb helyzetben: 2007-ben 47, egy évvel később 46, most már 51 év az átlagéletkor körükben. Az ápolók közül is főleg a középréteg képviselői mennek külföldre, ahol felkészültségük miatt tárt karokkal fogadják őket. Nincs utánpótlás, nincs motiváció – mondta a szakember, majd arról is beszámolt, hogy képzésük finanszírozására uniós forráshoz jutottak, ami lehetővé teszi az érettségivel és pszichiátriai szakápolói képesítéssel rendelkező ápolók továbbtanulását, ugyanakkor a programba bevont munkatársak körének bővítésére lenne szükség.

 

Meg kellene őrizni a gondozókat

 

A MPT elnöke kiemelte még, hogy Magyarországon a nem gyógyszeres pszichiátriai kezelést jóval kevésbé veszik igénybe a rászorulók, mint a gyógyszeres terápiákat: egy évben kevesebb magyar keres pszichiáternél segítséget, mint amennyi pszichotróp gyógyszert két hét alatt bevesznek – a pszichoterápiás ellátás rendszerét tehát fejleszteni kellene. Az országban minden tekintetben rendkívül egyenlőtlen a pszichiátriai ellátáshoz való hozzáférés mind az ellátóhelyek mennyisége, mind a meglévő helyek minősége tekintetében.

A végül megalakult új OPNI mögé most már egységesen felzárkózott a szakma – tudtuk meg továbbá –, ami a legnagyobb veszély, az a gondozók helyzete. Az új OPNI-ba nem kell beutaló, az orvosoknak joguk van betegállományban tartani pácienseiket, és meg is lehet fordítani az ellátás útját – a gondozóból ki lehet menni a betegek otthonába, ha arra van szükség. A struktúra adott, a szakember, a pénz, a kapacitás ugyanakkor hiányzik, pedig a jelenlegi rendszerben a gondozók a korszerű közösségi ellátás kiépülését is elősegíthetnék.

Ezek a cikkek is érdekelhetik