2018. április 25. szerda, Márk napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Gyógyítás Emberfelettit csak emberséggel lehet teljesíteni (2. rész)

Emberfelettit csak emberséggel lehet teljesíteni (2. rész)

2013-07-18 07:00 Forrás: Kórház 2013/6. -- Radnai Anna
2246
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


A DE OEC Bőrgyógyászati Klinika Égési Osztályán járva saját szemünkkel győződhettünk meg arról a különleges szeretetről és szaktudásról, amellyel az ottani ápolók munkájukat végzik. Róluk szól riportunk.

 

Egy másodpercre bepillanthattunk egy nagyon súlyos állapotban lévő páciens kórtermébe, akit az egyik homokágyon helyeztek el, félszobányi monitorrendszerrel figyelték állapotát. Ott tartózkodásunk idején jött el az ideje annak, hogy az osztály munkatársai átkötözzék sebeit. A feladatban valamennyi ápoló és több orvos is részt vett, a kedves biztató szavak kihallatszottak a folyosóra is. Többek között dr. Erdei Irén, aneszteziológus és intenzív terápiás szakorvos felügyeletével történnek a komoly beavatkozásnak számító kötözésekhez szükséges fájdalomcsillapítások. Majd feladata végeztével bekapcsolódott beszélgetésünkbe. „Nincs könnyű dolguk ápolóinknak, nagy a betegforgalom, súlyos állapotban kerülnek ide az emberek. Teammunka nélkül elképzelhetetlen lenne ilyen szinten ellátni őket” – mondta a doktornő. „Az intenzív betegellátásban rendkívül fontos az ápolók jelenléte, amint látható, az égett betegeknél már a kötözés is több embert és szakmát igénylő feladat” – folytatta. „A műtőben és azon kívül is nagy odafigyelést és együttműködést igényel a betegek ellátása kezdettől végig. Az ápolóknak itt komplex feladatkörük miatt szinte ugyanakkora a felelőssége is, mint nekünk, orvosoknak – a táplálástól a folyadékpótláson keresztül a lélegeztetésen át sok minden függ tőlük. Persze vannak kompetenciaszintek, de az itt zajló munkához elengedhetetlen az egymás iránti tökéletes bizalom. Egy nagyon súlyos égett beteg akár 10–15 liter infúziót kap egy nap, ez pedig óriási odafigyelést igényel. A különböző ionpótlások – magnézium, kálium, speciális nyomelemek, szelén adagolása is a nővérek feladata az orvos rendelései szerint. Huszonnégy órán keresztül mennek ezek az infúziók, és a sokszor mikrogrammos dózisokat tartalmazó perfúziók és infúziós pumpák. A táplálás legtöbbször vénás úton és/vagy szondán keresztül oldható meg. A monitorokat a nővérek is kezelik, észlelniük kell a beteg felől érkező jelzéseket, és el kell dönteniük, mi a fontos; mikor kell hívni az orvost. Az óriási odafigyelés mellett fizikálisan is rendkívül megterhelő a munkájuk, a mély sebek látványának és jellegzetes szagának elviselésétől egészen a nyílt sebekkel járó súlyos mozgáskorlátozottságig. Ugyanezen okból emelni és mozgatni is többször kell itt a pácienseket. Nem egy betegünk veszíti el a bőre mellett valamely testrészét is, sokaknál a beavatkozás a csontot is érinti. Az imént kötözött betegünk műtétét traumatológus kollégákkal kiegészült team végezte. Ezek a betegek az operáció után szüntelenül ápolást igényelnek. Ezen az osztályon kizárólag olyan munkatársak dolgoznak, akik szeretik ezt a munkát, mert ezt nem lehet másképp végezni. Nem is tudnám megfogalmazni, hogy mi kell ehhez – hogy pörgősen és vidáman lássák el ezeket a feladatokat – ahogyan teszik. Sajnos nem mindenkit tudunk meggyógyítani, és van, aki belehal a súlyos sérülésébe. Az sokat segít, hogy minden betegünkhöz úgy állunk valamennyien, hogy meg tudjuk gyógyítani, és emiatt számos reménytelennek tűnő állapotú beteget sikerül is meggyógyítanunk. Ahhoz pedig rengeteg szeretet kell, hogy a sérült emberrel is elhitessük: van számára remény. Itt soha egy rossz szóval vagy egy szájhúzással sem találkoznak betegeink a nővérek részéről.”

A struktúra

Az intenzív részlegen négy „boxban” (izolálható kórterem) zajlik az égett betegek intenzív terápiája, a központi monitoringrendszer és két ágyon a gépi lélegeztetés feltételei is adottak. Az altatásban végzett műtétek előtt és után is ide kerülnek a sérült emberek. Egyet leszámítva minden helyiséghez külön fürdőszoba tartozik. Ezek a kórtermek közvetlenül a nővérpult közelében vannak, míg a többi ágy az osztály távolabbi részén található, innen csengővel lehet hívni az ápolót.

„Az égési team szakorvosi részét mindössze hárman alkotjuk” – mondja Juhász dr. „Szükség esetén ezt kiegészíthetjük egy további sebész kollégával és egy, az utóbbi napokban felvett intenzív szakorvossal, továbbá a mindennapokban, az osztályos munkában bőrgyógyász szakorvosjelöltekkel. Az újonnan érkező sérülteket a DEOEC egykapus sürgősségi betegfelvételi rendszere fogadja, a készenlétet adó orvosokat szükség esetén hívják be az ellátáshoz. A sebellátást, vénabiztosítást, a folyadékterápia megkezdését követően a beteg másnap reggel kerül átvételre az égési osztályra. Az ügyeleti, narkózist igénylő beavatkozások esetén a súlyos beteget haladéktalanul az égési osztályra szállítják tovább, ahol a műtőben az időközben összeállt team elvégzi a szükséges sürgős műtétet. Az ügyeleti időszakban az aneszteziológus orvos felügyeli és ellátja a súlyosan égett betegeket és szükség szerint, pl. vérzés, műtéti szövődmény esetén otthonról behívja az égéssebész készenlétest és a műtősnőt. A nagy kiterjedésű mély égéseket szenvedett betegek gyógyulásukig sorozatos műtéteken esnek át, ápolásuk hosszadalmas, igen fárasztó és költséges” – mondta el továbbá Juhász tanár úr.

A legsúlyosabb égési sérültek HBCS-alapú finanszírozása nem fedezi még a gyógyszerköltségüket sem. A nagyobb régiót ellátó osztály, mint pl. a DEOEC égési osztálya is, több súlyos beteget ápol, így komoly anyagi gondok elé néz – jegyezte meg klinika igazgatója. Kiutat ilyen esetekben az egyedi finanszírozás bevezetése jelenthetne. Sajnos az odaadó, lelkes munka nem elégséges, hiszen az OEP-bevételből kell fenntartani az említett modern technikát, biztosítani a drága gyógyszereket és a bérköltséget. Hosszú távon a még oly önfeláldozó csapattól, mint a mi égési teamünk sem várható, hogy a megélhetésüket is alig fedező bér mellett ezen a nehéz pályán maradjon – fejezte ki aggódását prof. dr. Remenyik Éva.

Az égés nem tervezhető, ezért a fix nővérgárda mellett szükség esetén a házban átszervezik az ápolókat – teszi hozzá Tóth Andrea. A műtőben tevékenykedő asszisztenseknek és műtősöknek is nagy szerepük van az égési osztályon zajló ellátásban – hiszen sokszor részt vesznek pl. a betegek mindennapi kötözésében, illetve az Aneszteziológiai Tanszék közreműködése is elengedhetetlen az operációk során, sőt egyéb feladatokat illetően is. A diétás nővérek szintén mindennapi szinten adják hozzá szaktudásukat az osztályon ápolt betegek gyógyulásához. A DE OEC tavaly elnyert egy TÁMOP-pályázatot, amely a létszám bővítésére ad lehetőséget – a Bőrgyógyászati Klinika szakembergárdája hat ápolóval, egy plasztikai sebész szakorvossal és egy aneszteziológus szakorvossal lehetne gazdagabb. Sajnos nagyon nehéz szakorvost találni, a friss diplomás orvos képzése pedig hosszú évekbe telik. Ugyanez vonatkozik a szakápolókra is. Tóth Andrea a pozitívumok között említette még, hogy a klinikaigazgató, Remenyik professzor asszony maximálisan támogatja az ápolók képzését és továbbképzését, így munkatársai eljuthatnak az égés-kongresszusokra is, ahol tájékozódhatnak az új kezelési lehetőségekről, valamint kapcsolatot tartanak az országban működő többi égési osztállyal.

Ami fejlesztést igényelne

A betegellátó létszám szűkössége a legnagyobb probléma. Nehéz kérdés a betegek ellátásának szociális része is. Nem megoldott a páciensek égési osztályon való tartózkodását követő elhelyezése – mondta Tóth Andrea. Sokan rossz anyagi körülmények közül jönnek, vagy pl. PB-gázrobbanásban a házuk lakhatatlanná vált, nincs hozzátartozójuk, vagy már a balesetük előtt is fedél nélkül éltek. Szociális munkással együttműködve igyekeznek felvenni a kapcsolatot az önkormányzattal és a szociális otthonokkal – amelyek sajnos gyakran olyan feltételrendszerhez kötik a rászorulók felvételét, aminek pont azok az emberek nem felelnek meg, akik általában ilyen otthonokban kereshetik már csak a megfelelő életkörülményeket. Tóth Andrea és Bacsó Istvánné Inci egyetértettek abban is, hogy emellett a kötelező adminisztráció terhe az, ami nagyon megnehezíti munkájukat.

És a lényeg: a hősök

Igaz, hogy a sérülés is, de a gyógyulás is látványos – értettek egyet az égési osztályon dolgozó ápolók. A kettő közötti időszak a nehéz. „Most jártam az ambulancián és összefutottam egy-két régi betegünkkel. Megismertek, megöleltek és kérték, adjam át meleg üdvözletüket munkatársaimnak, valamennyi nővérnek. Ez nem ritka, és ennél nincs is jobb érzés! Gyakorlatilag családtaggá válnak itt a betegeink” – mondta a főnővér. Az ott jártunkkor szolgálatban lévő ápolók is szívesen nyilatkoztak lapunknak – egyenként találkozhattunk velük, hiszen a munka valóban megállás nélkül zajlik ezen az osztályon.

A 35 éves Sípos Gabriella egy 10 éves kislányt nevel. Február elseje óta dolgozik az Égési Osztályon, előtte majdnem hat évig dolgozott a hajdúszoboszlói idősek otthonában. Változatosságot és kihívást keresett, így megörült, mikor értesült a DE OEC-en meghirdetett állásról – amelyre örömmel fel is vették. Szaktudását 1999-ben szerezte az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézetben működő Mellkassebészeti Tanszéken, ez idő alatt végezte el a két éves OKJ-s felnőtt szakápoló képzést. A mindennapokban kötözést, infúzió-bekötést, gyógyszerelést, mosdatást, lázmérőzést, vércukor- és vérnyomásmérést végez, valamint részt vesz az adminisztratív munkában is.

A teammunka fontosságát Sípos Gabriella is kiemelte. „A többiekkel egymás keze alá dolgozunk, szóban, írásban is folyamatosan kommunikálunk egymással, hogy tudjuk, mi történt a beteggel, míg a másikunk volt vele. A csapat nagyon jó, ha bármi kérdés felmerül, mindenkihez bátran fordulhatok” – mondta.

Arra a kérdésre, hogy ő maga hogyan birkózik meg az intenzív ápolással járó fokozott fizikai és lelki terhekkel, így válaszolt: „Elsődleges, hogy az ő testi és lelki fájdalmaikat enyhítsük. Ott vagyunk velük, kötözés, kezelés közben igyekszünk kicsit viccelődni, kérdezősködni életükről, elterelni a figyelmüket.” A saját magára vonatkozó kérdést egyszerűen elengedte a füle mellett.

Tálas Mártikából csak úgy árad a fiatalság, az ember szinte el sem hiszi, hogy már két és fél éve teljesít az Égési Osztályon szolgálatot. Mindig is ápolónő szeretett volna lenni és nagyon szereti munkahelyét, a csapat és a feladatok miatt egyaránt. Szintén a csillapíthatatlan szenvedés tapasztalását tekinti a legnehezebbnek munkájában. Az orvos által elrendelt fájdalomcsillapítók adása mellett türelemmel, kedvességgel próbál segíteni a páciensek kínjain. Magánéletét nem befolyásolja a Klinikán nyújtott emberfeletti teljesítmény – „Kimegyek a kapun, és míg hazaérek, elmúlik belőlem minden terhes gondolat” – mondja.

Megállás nélkül dolgozik a betegek testi és lelki igényeinek kiszolgálásában a három gyermeket nevelő Fekete Gézáné Marika is, aki segédápolóként az osztályon adódó, saját maga megítélése szerint „apróságok” elvégzéséért felelős – azokért a dolgokért, amelyek a műtétek lebonyolításához és az infúziók összeállításához képest látszólag talán mellékesek, valójában azonban ezek nélkül nem működne az egész rendszer. Az éjjeliszekrények elrendezésétől az ágytálazáson, az ágyazáson és az etetésen keresztül a betegeknek nyújtott pohár vízig vagy biztató pillantásig szüntelenül azon van, hogy a sérült emberek jobban érezzék magukat. „A legnehezebb, mikor hiába szeretnénk, nem tudunk segíteni szenvedésükön, a legszebb pedig, mikor látjuk, hogy meggyógyulnak” – mondja.

Ezek a cikkek is érdekelhetik