2018. január 23. kedd, Rajmund, Zelma napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Gyógyítás Az orvostudomány újabb magyar eredményei (1. rész)

Az orvostudomány újabb magyar eredményei (1. rész)

2013-12-09 07:27 Forrás: Orvosok Lapja 2013/10. -- Radnai Anna
2154
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Idén is nagy sikerrel zajlott az Orvosi Hetilap Konferencia, a program igazi interdiszciplináris csemegéül szolgált a népegészségügyileg jelentős betegségek korszerű diagnosztikája és kezelése iránt érdeklődő orvosok számára. A programból a teljesség igénye nélkül szemezgettünk.

Tudatos nyitottság, az interdiszciplináris jelleg erősítése volt a célja annak is, hogy idén a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen zajló bionikai kutatások is helyet kaptak a tudományos előadások sorában. Az orvoslás haladását nagyban elősegítheti pl. az az egyetemen fejlesztett bőrgyógyászati ultrahangvizsgálat, mellyel idővel a háziorvosi rendelőkben is kimutathatóvá válhatnak a malignus folyamatok – hangsúlyozta a konferencia elnöke, az Orvosi Hetilap főszerkesztője, prof. Rácz Károly, valamint az Akadémiai Kiadó Zrt. orvostudományi szerkesztőségének vezetője, dr. Bencsik Péter.

Szintén a kibontakozó orvosi technológia vívmánya a Mátyus Péter (SE Szerves Vegytani Intézet, Gyógyszerkutatási és Gyógyszerbiztonsági Centrum) által részletezett biochip-technológia, amely új távlatokat nyithat az orvosi diagnosztikában.

A szintén nem annyira közismert biztosítás-orvostan történetébe és jelen helyzetébe Lengyel Gabriella és Horváth Imre (SE II. Belgyógyászati Klinika) előadásából nyerhettünk bepillantást, az egészségbiztosítás gyakorlati kihívásairól pedig Kellér Éva (SE Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézet) beszélt. Mint elmondta, az egészségbiztosítási rendszer a jövőben várhatóan a továbbiakban is változni fog, és ezek a folyamatok az igazságügyi orvosszakértői gyakorlatban is megjelennek. Az előadó hangsúlyozta, hogy a szakértői vélemény kialakításában a biztosítókon kívül jelentős szerepet játszanak az egészségügyi ellátást nyújtó orvosok, akik éppen ezért nem árt, ha „a jogszabályi környezetnek megfelelően kialakított, a páciens állapotát hűen tükröző” dokumentumban fogalmazzák meg véleményüket betegük igényeiről – aki a biztosító számára ügyfél.

Rengeteg nálunk az onkológiai beteg

Mindjárt ezután egy nem kevésbé fontos, de valóban húsba vágó téma került sorra: az onkológia. Az első előadó, Orosz Zsuzsa (SE I. sz. Belgyógyászati Klinika) onkológiai szűrővizsgálatokról szóló előadásában szembesítette a hallgatóságot Magyarország lakosságának szomorú helyzetével. Morbiditás és mortalitás szempontjából egyaránt nagyon rosszul állunk a többi európai országhoz képest, nálunk annak ellenére évről-évre nő az onkológiai megbetegedések előfordulási gyakorisága, hogy azok elvileg már csökkenthetőek lennének, és a kontinens más országaiban csökkennek is. Primer prevenció valósulhatna meg a hatásos egészségnevelés által, szekunder prevenciót jelenthetnének a szűrővizsgálatok; a betegségek időben való felfedezése és a sürgősen megkezdett kezelése szintén rengeteg életet menthetne meg. A szélesebb körben elterjesztést igényelő, vagyis állami finanszírozást és szervezettséget sürgető népegészségügyi jelentőségű szűrővizsgálatok jelenleg a méhnyakszűrés, az emlőrákszűrés, valamint mindkét nemnél a székletvérvizsgálat lennének.

Az egyik, hazánk területén leggyakrabban előforduló daganattípusról, a kolorektális tumorokról tartott előadást Gráf László (SE III. sz. Belgyógyászati Klinika, Onkológiai Centrum), kiemelve, hogy a CRC a vezető halálokok közé tartozik Magyarországon, szűrése és kezelése ezért egyaránt népegészségügyi feladat. A korszerű irányelveket illetően elhangzott, hogy a korai CRC műtéti megoldása után bizonyos esetekben adjuváns kezelésre van szükség. A metasztatikus CRC-t a kezelés célja és intenzitása alapján osztják négy csoportra. Amennyiben van esély a daganatok kiirtására, az agresszív terápia és a mielőbbi műtét javallott, amennyiben nincs, nagyobb hangsúlyt kapnak az életminőségi szempontok. Az áttétes CRC kezelésében egyre nagyobb szerepet játszanak továbbá a célzott terápiák.

Szintén elképesztően magas a mellrákkal diagnosztizált nők száma – minden évben kb. 8-900 000 nő szembesül ezzel a kórképpel világszerte – tájékoztatott Dank Magdolna (SE I. sz. Belgyógyászati Klinika, Onkológiai Részleg). Az incidenciára vonatkozó előrejelzések alapján a helyzet tovább romlik, a következő évtizedben mintegy ötmillió új érintettre lehet számítani. A gyakoriság és a prevalencia az idősödés folyamatával párhuzamosan nő, tehát ebben az arányban az átlagéletkor meghosszabbodása is szerepet játszik az egyéb tényezők mellett. Az emlőrákok gyógyszeres kezelésének három nagy pillére az endokrin terápia, a kemoterápia és a személyre szabott kezelést lehetővé tevő célzott terápiák – mondta a szakember –, amelyek az utóbbi időben óriási fejlődésen mentek keresztül.

A daganatos betegek általános ellátásáról ejtett szót Sréter Lídia (SE II. sz. Belgyógyászati Klinika), kiemelve, hogy a rákkal élő emberek általában a terápia mellékhatásai, emellett pedig az alapbetegség szövődményei miatt fordulnak orvoshoz. Beszélt a kemoterápia jellemző mellékhatásairól és azok kezeléséről, valamint hangsúlyozta a családorvos szerepét abban is, hogy ellenőrizze, onkológiai megbetegedésben szenvedő páciense megkapja-e rendszeres kezeléseit, és megjelent-e a kontrollvizsgálatokon. Figyelemmel kell kísérnie továbbá, hogy a gyógyultnak nyilvánított beteg szervezetében nem támad-e fel ismét rosszindulatú burjánzás, melynek jele lehet pl. paraneoplasiás szindróma, valamint különböző lokális vagy szisztémás tünetek.

Az agyalapi mirigy betegségei

A hipofízisbetegségek szintén külön szekciót kaptak. Az agyalapi mirigy megbetegedéseiről szóló blokkban szó esett a véletlenül felfedezett hipofízisadenómáról és ellátásáról, Góth Miklós (Magyar Honvédség Egészségügyi központ II. Belgyógyászati Osztály) tolmácsolásában, majd a hiperkortizolizmus differenciált diagnosztikájáról értekezett Tóth Miklós (SE II. sz. Belgyógyászati Klinika). A hipofíziselégtelenség hormonpótló kezelését Mezősi Emese (PTE KK I. sz. Belgyógyászati Klinika) ismertette a hallgatósággal.

A lombikbébik sem a régiek

Rendkívül érdekes szekció volt a humán reprodukció kihívásai címmel bevezetett előadáscsokor is, amelyben a téma időszerű kérdéseit Kőrösi Tamás vette górcső alá (Kaáli Intézet, Győr), bemutatva a téma nemzetközi kutatásai mellett a hazai helyzetet. Hangsúlyozta, hogy a tudomány előrehaladásával nagyobb rálátással bírunk a szaporodás folyamatára (dinamikájában látjuk azt), és a legmagasabb implantációs rátával bíró embrió kiválasztására is nagyobb esély van a korszerű módszerekkel. Hozzáfűzte: „Nem elég azonban a jó minőségű embriók optimális transzferje: a megtapadáshoz szükséges, hogy megfelelő dialógus induljon el a szemiallograft előébrény és az anyai szervezet között: a receptív endometrium megtalálása az implantáció és a sikeres terhesség egyik legfontosabb faktora.” Az infertilitás hátterében álló genetikai eltérésekről Mokénszki Attila (DE OEC Gyermekgyógyászati Intézet, Klinikai Genetikai Központ) adott elő, a preimplantációs genetikai diagnosztikáról Mátyás Szabolcs és munkatársai (Kaáli Intézet, Budapest) készültek beszámolóval. A genetikai tanácsadás és a prenatális diagnosztika elemeit Papp Zoltán (Maternity Szülészeti és Nőgyógyászati Magánklinika) mutatta be, a koraszülöttek életkilátásait javító intrauterin terápiás beavatkozások pedig Szabó István (PT Klinikai Központ Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika) szavai által váltak ismertté.

 

Beszámolónk következő részében az infektológia, az immunológia, a hipertónia, a perifériás érbetegségek, a képalkotó vizsgálatok, a diabétesz és az utazásorvostan témakörökben elhangzott előadásokból szemezgettünk.

Ezek a cikkek is érdekelhetik