2018. január 23. kedd, Rajmund, Zelma napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Gyógyítás A plasztikai sebészek pótolhatatlan szerepe a gyógyításban

A plasztikai sebészek pótolhatatlan szerepe a gyógyításban

2013-08-30 07:19 Forrás: Orvosok Lapja 2013/7-8. -- Radnai Anna
1987
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


A plasztikai és égési sebészet nemcsak fizikai elváltozások gyógyításában játszik jelentős szerepet, a megváltozott vagy nem ideális testkép helyreállítása által a páciensek lelki egészségét is szolgálja. Dr. Varga János adjunktus, a SZTE Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika Plasztikai és Égéssebészeti Osztályának vezetője, a Magyar Plasztikai Helyreállító és Esztétikai Sebész Társaság elnöke PhD fokozatát a tumoros emlőrekonstrukció témakörben szerezte.

Ketté lehet-e bontani a plasztikai sebész munkáját az alapján, hogy pusztán szépészeti, vagy külső jegyekre irányuló, mégis gyógyító beavatkozásról van szó?

– A plasztikai és égési sebészet a szakmánk pontos megnevezése. A tevékenységünkön belül végzett esztétikai és rekonstrukciós sebészet szerves egységet alkot. A két tevékenységet szétválasztani nem lehet és nem is szabad. A munkánk során veleszületett és szerzett deformitásokat, alaki rendellenességeket kezelünk, operálunk, rekonstruálunk. A műtétek széles repertoárját végezzük. Ebbe beletartoznak a primer rekonstrukciók, mint az emlő szövetének helyreállítása sérülést vagy traumát követően (égés, sérülés, roncsolódás), betegség (emlőtumor) és fejlődési rendellenesség (tubuláris emlő deformitás, hypothrophia, athrophia, hipomastia, amastia, hipoplasia, Polland-szindróma) esetén, vagy a revíziók és rekonstrukciók, melynek során a megelőző emlősebészeti beavatkozásoknak eredményét korrigáljuk, és természetesen az elsődleges augmentáció is, amikor az emlő nagyságát, formáját, teltségét alakítjuk ki. Megemlíthetjük még a különböző élettani változások következtében kialakuló elváltozások rekonstrukcióját is, mint a szülés utáni hasfali plasztikát, vagy a mell rekonstrukcióját, vagy a normál öregedési folyamatok következtében létrejött elváltozások rekonstrukcióját is, vagy a szemhéjplasztikák vagy arcplasztikák körét. Sorolhatnám tovább a tevékenységi kört, de mint a fenti felsorolások is bizonyítják, a plasztikai és égési sebészetben a kollégák a műtétek széles körét végzik.

Mennyire van jelen a plasztikai sebész „szépészeti” munkájában a pszichés, illetve a lelki gyógyítás?

– A műtéti indikációk felállítása során a háttérben gyakran szerepelnek pszichés okok is, természetesen. Az élet folyamán a normál testséma a kor előre haladtával, illetve különböző egyéb tényezők következtében jelentősen megváltozik. Ehhez még súlyosbító tényezőként hozzáadódik a megfelelési kényszer, mely akár a mindennapi társkapcsolatban, akár az elhelyezkedések során jelentős szerepet játszik. Az ideálokhoz való hasonulási késztetést a média is kifejezetten fokozza. Mindez szerepet játszhat abban, hogy pácienseink testük valamely részével elégedetlenek, és ez jelentős pszichés tényezőként szerepelhet, melynek javítását, rekonstrukcióját szeretnék elérni. Egy jól sikerült műtétet követően jelentős változásokat tudunk megfigyelni, vidámabbak, magabiztosabbak, felszabadultabbak lesznek.

Ön pályája során kiváló minősítésű szakképesítéseinek megfelelően dolgozott általános sebészeti osztályon, baleseti sebészeti osztályon, érsebészeti osztályon, valamint plasztikai és égési sebészeti osztályon (sőt radiológiai) osztályon egyaránt. Befolyásolja-e a fenti kérdésekben tett állásfoglalását ez a rendkívül széleskörű szakmai tapasztalat?

– Míg végső döntésemet meghoztam, hogy plasztikai sebész leszek, valóban több területen dolgoztam. Ez úgy érzem számos szempontból előnyös volt. Lehetőségem nyílt beletanulni más szakmákba, megismerni és végezni a szakmákhoz tartozó műtéteket. Nagyon szerettem mindegyiket külön-külön. Minden szakmában meg kell találni a szépségét, amiért érdemes és kell csinálni. Az évek során megszerzett gyakorlatomat próbálom most hasznosítani a plasztikai sebészetben.

A gyógyítás és szépészeti beavatkozás valamint a testi és lelki életminőség javítása közötti kötelék talán éppen azon a területen a legegyértelműbb mindenki számára, melyből ön PhD fokozatot szerzett: a tumoros emlőrekonstrukció vonatkozásában. Ön személy szerint mennyire tartja fontosnak ezt a lehetőséget a melleltávolításon átesett nők életminőségét tekintve?

– Az emlőrekonstrukciós műtétek egyre jelentősebb szerepet játszanak a plasztikai sebészetben. A daganat miatt eltávolított emlő a nők számára Bostwick szavait említve, kettős fenyegetést jelent: „fenyegetés az élet és a nőiesség ellen”. 2008-ban 7744, 2009-ben 7276 szövettanilag igazolt új emlőtumoros eset volt Magyarországon. A világon évente 1,152 millió nőnél diagnosztizálnak emlőtumort, és 411 000 halnak meg tumorral összefüggő okok miatt. Ezek a számok is tükrözik ennek a területnek a fontosságát. A daganat miatti emlőeltávolításon átesett betegnél nagyon nagy lelki terhet jelent a kialakult állapot, a normál testséma megváltozása. Ezen rekonstrukciós műtétek mindig a beteg kérésére történnek. A műtéteket megelőzően a betegekkel többször és hosszasan kell konzultálni. Mindig a beteg számára megfelelő műtétet kell kiválasztani, és ennek helyességéről a betegnek is meg kell győződnie.

Hogyan változott az elmúlt években ennek az eljárásnak a technikája?

– A műtéti technika jelentős változáson esett át. Az első szilikon-implantátumot két amerikai sebész Thomas D. Cronin és rezidense, Frank Gerow – a Dow Corning Corporation megbízásából – 1961-ben fejlesztette ki (Sialastic®) néven. 1962-ben használták először. 1962 tavaszán Timmie Jean Lindsey-nél ültették be az első implantátumot a Jefferson Davis Hospital in Houston nevű intézményben, Texasban, de az eredményt Cronin csak az 1963-as Society of Plastic Surgery in Washington D.C. nevű rendezvényen mutatta be. 1976-ban Radován használt először szubkután szilikon szöveti expandert emlőpótlás céljából. A módszer beváltotta a hozzá fűzött reményeket, s azóta is használják, töretlen népszerűséggel. Ezek az eszközök az elmúlt harminc évben forradalmasították a plasztikai sebészetet. Jelentős állomásként kell még megemlíteni a dupla lumenű implantátumokat, melyeket belül szilikonnal, kívül sóval töltöttek. A két mező technikai célja az emlő implantátum nagyságának posztoperatív szabályozhatósága. A jelenlegi típusa 1984-ben jelent meg, ezek a Becker féle tágítható implantátumok, melyeket elsődlegesen használnak az emlő rekonstrukciónál. Az USA-ban 2009-ben végzett kb. 86 000 emlőrekonstrukcióból 57 000 (durván 65%) szöveti expander-implantátum alapú emlőrekonstrukció volt. A rekonstrukciós tárházban a saját anyaggal, szövetekkel való pótlás egyre nagyobb szerepet játszik. Legyen szó akár érnyeles izomlebenyekről (TRAM, LD), szabadlebenyekről (TRAM, LD, DIEP), vagy akár a perforátor lebenyekről (DIEP, TAP, SGAP, IGAP IMAP). Ezek is mutatják, hogy ma már a plasztikai sebészet egyre nagyobb kihívások előtt áll, melyeknek megfelelni nem könnyű.

Mi az optimális kiindulási helyzet ennél a műtétnél a páciens állapotát tekintve, illetve mit lehet tenni a legsúlyosabb esetben (és mi a legsúlyosabb)?

– Ma Magyarországon a rekonstrukció szempontjából megkülönböztetünk: primer, a daganat eltávolításával egy időben történő a rekonstrukciót, halasztott primer: a daganat eltávolítása, illetve szükség esetén az axilláris clearence, a daganat pontos pathológiai stádium felmérése, és az esetleges adjuváns kezelés megtervezése után történő rekonstrukciót, illetve halasztott, a daganat eltávolítása és az adjuváns kezelést követően (több hónap/év elteltével) végzett rekonstrukciót (mely akár más intézetben is történhet). Magyarországon általában 2-3 évvel a mastectomia után kerül sor a rekonstrukcióra. A műtéteket természetesen mindig egyénre szabottan kell meghatározni. A súlyosságot mindig a beteg általános és aktuális állapota határozza meg. A döntéseinket befolyásolhatja a beteg állapota, az elvégzett kezelések típusa, a bekövetkező károsodás mértéke, az adó és befogadó hely állapota, a bőr minősége, károsodásának foka, illetve az előzetesen elvégezett műtétek típusa.

A melleltávolítás utólagos „mellékhatásait” – mint a fantomfájdalom – és esetleges szövődményeit befolyásolja-e a rekonstrukció?

– Természetesen, mint minden műtétnek, ennek is lehetnek szövődményei, mellékhatásai. A fantomfájdalom, mint lehetséges mellékhatás nagyon ritkán esetleg előfordulhat. Az agy nem felejti el, hogy ott korábban egy kifejlett, hosszú időn keresztül létező, működő emlőállomány volt. Ennek eltávolítása után az agynak kell egy kis idő, míg úgymond „elfelejti”, a tudatból kiiktatja ezt a területet. Ezek a mellékhatások kiegészítő kezelésekkel jól kontrollálhatóak.

Nemrég nagy port kavart fel, hogy egy ismert hollywoodi színésznő kettős melleltávolító műtét mellett döntött rákmegelőzés céljával. Ön szakmai szempontból hogyan ítéli meg az ilyen prevenciós beavatkozásokat, van-e erre példa hazánkban is?

– Jelenleg hazánkban a műtéti indikációt multidiszciplináris team állítja fel, melynek tagja onkológus, sebész, radioterapeuta és szerencsés esetben plasztikai sebész is. A döntés előzetes vizsgálatokat, szövettani mintavételt követően történik. Az említett esetben elvégzett genetikai vizsgálatok alapján állították fel az indikációt. Ebben talán, mint segítő tényező, szerepet játszhatott, hogy a mai korszerű plasztikai sebészeti módszerekkel a normál emlőformát szinte teljes mértékben utánozni lehet. Sok esetben az eredetivel szinte megegyező formát lehet visszaadni a műtéten átesett betegek számára. Hazánkban még az orvos genetikus nem tagja multidiszciplináris teamnek, mely felelős a döntés meghozataláért. A molekuláris biológia fejlődése következtében már lehetőség van az előzetesen elvégzett genetikai vizsgálatokkal a diagnózis és műtéti indikáció tényét alátámasztani, és esetleg az indikációt felállítani.

Van-e szükség teammunkára egy plasztikai és égéssebészeti osztályon? Önöknél a SZTE Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika Plasztikai és Égési Sebészet Osztályán ez hogyan valósul meg?

– Mint minden osztályon, így a plasztikai sebészeten is szükséges egy jól működő team, mely összehangoltan végezheti munkáját. A team azért szükséges, hogy egymásért, egymás mellett, a munka hatékonyságát növelve lehessen dolgozni. A mindennapi munkánk során nagyon szerteágazó tevékenységi kört kell ellátni, legyen szó akár ambuláns betegellátásról, konzíliumokról, osztályos munkák elvégzéséről, kötözésekről, kontrollokról és nem utolsó sorban műtétek elvégzéséről. Ez a szerteágazó munka egy káoszban nem végezhető el, csak összehangolt, jól működő teammel. Mindig meg kell találni, hogy kik azok a személyek, akik beletartoznak a munkacsapatba, együtt végzik a munkát, és nem egymás ellen.

Melyek a plasztikai sebészet legfontosabb társszakmái?

– A társszakmákkal való együttműködés elengedhetetlen. Olyan, mint legfontosabb, nincs – minden szakma egyformán fontos. A munkánk során gyakran egyes műtétekhez segítséget kérünk más szakmáktól, mivel az adott területen nagyobb jártassággal rendelkeznek. Természetesen fordított esetben mi is részt veszünk más szakmák műtéteiben, ha plasztikai sebész közreműködése kell az adott műtét eredményessége szempontjából. Ez a fajta kapcsolattartás a műtétek eredményes elvégzése szempontjából nagy jelentőséggel bír.

Külföldi tanulmányútjainak köszönhetően bizonyára rálátással bír a Magyarországnál fejlettebb országok ellátására is. Különbözik-e, és ha igen, miben különbözik a plasztikai ellátás a tőlünk nyugatabbra fekvő országokban és hazánkban?

– Életem során szerencsére lehetőségem nyílt más országokban dolgozni, műtétekben részt venni, belepillantani az adott egészségügybe. Ami szembeötlő különbség volt, az a nyugodtság, az anyagi, társadalmi megbecsülés, a körülmények rendezett volta, a rendelkezésre álló eszközök teljes tárháza, illetve, hogy a figyelem csak egy adott dologra, az éppen zajló műtétre koncentrálódott, mellette nem kell ezer más dologgal is törődni.

Melyek voltak a legfontosabb sikerei az elmúlt években, és milyen célokat szeretne elérni a jövőben?

– Osztályvezetőként sikerült megvalósítani az osztályunk teljes körű akkreditációját. Bekapcsolódtunk a plasztikai és égési rezidensképzésbe. Nagy álmunk valósult meg azzal, hogy osztályunkon is elkezdtük a mikrovaszkuláris műtéteket. Terveink között szerepel a fiatal kollégák képzése, a PhD fokozatuk megszerzése, melyre már megetették a lépéseket, aktívan bekapcsolódtak az általam vezetett témakörbe. További jelentős terveink is vannak, de ezekről még egyelőre nem szeretnék nyilatkozni.

Ezek a cikkek is érdekelhetik