Pénzzel megkerülhető-e a várólista? (3. rész)

Dr. Havas Szófia egészségpolitikus egyik televíziós nyilatkozatában elmondta: az egészségügy átalakítása során egy lehetőség a jelenlegi kormányzati erő által korábban, ellenzékben sokat átkozott és kárhoztatott co-payment, ebbe az irányába is továbbhaladni. Szerinte ennek gyakorlati kivitelezése csak úgy realizálódhatna, ha a kormány létrehozna egy alapbiztosítási csomagot, kimondaná, mely szolgáltatások járnak ingyenesen egy adott betegnek és miért kellene hozzájárulást (vagy teljes összeget) fizetnie. Ennek meglépéséhez azonban nagy bátorság kellene, amelyre eddig egyetlen kormány sem merte elszánni magát. Saját véleménye szerint is rendkívül óvatosan és körültekintően kell bánni ezzel a lépéssel, hiszen nagyon sokan élénken emlékeznek még az egészségügyi törvénynek arra a passzusára, amely kimondta, hogy minden magyar állampolgárnak alapjoga a legmagasabb szintű egészségügyi ellátáshoz való ingyenes hozzáférés. Noha a jogszabály régen érvényét veszítette és a gyakorlat sem képes követni az egykori elvárás követelményeit, az az állampolgárok tudatába beépült, és élni kívánnának a lehetőséggel. Ismerve az ágazat jelenlegi katasztrofális helyzetét, a krónikus (és egyre nagyobb) forráshiányt, valamint azt a tényt, hogy a kórházak államosításával egyetlen fillérrel sem kerül több pénz a rendszerbe, kijelenthető, hogy a kórházak előtt aligha áll más lehetőség, mint a szövetség ötletének valamilyen módon történő megvalósítása.

Az alapellátás is felzárkózik?

Mihályi Péter egészségügyi közgazdász egy rádiónyilatkozatában elmondta: már évekkel ezelőtt látszott, hogy az állami költségvetés nem képest több pénzt pumpálni az egészségügybe. Ezért találták ki Molnár Lajos idején a több-biztosítós rendszert és a 300 forintos vizitdíjat, illetve a kórházi napidíjat. Mindezek fizetése még elviselhető lett volna az állampolgároknak és az azokból származó bevétel kizárólag az egészségügyi büdzsét támogatta volna. Mihályi úgy gondolja, ha megvalósul a javaslat, minden kórház a saját érdekét tartja majd szem előtt, vagyis arra törekszik majd, hogy minél több fizetős páciens feküdjön a kórtermeiben, mert ez szükséges az intézmény életben maradásához. Mivel a kórházak állami kézbe kerültek, semmilyen garancia sincs arra, hogy az intézmények által a fizetős betegektől beszedett pénz ott is maradhat náluk. Megtörténhet, hogy az állam, magasabb érdekekre hivatkozva arra ráteszi a kezét. „Ha megengedik a rosszul működő kórházaknak, hogy pénzt kérjenek a műtétekért, akkor azzal talpon maradhatnak ezek, az amúgy jogosan bezárásra ítélt intézmények. Így pedig végképp semmi értelme nem lesz a Semmelweis-tervnek” – vélekedett Mihályi.

Dr. Réthelyi Miklós miniszter a sajtó érdeklődésére elmondta: a szakállamtitkárság nem dolgozik olyan terven, amely a fizetős betegellátásról, illetve a várólisták megkerülésének lehetőségéről szólna.

A miniszteri kijelentésnek valamelyest ellentmondani látszik az a január 13-i körlevél, amelyet dr. Selmeczi Kamill, az Alapellátó Orvosok Országos Szövetsége (FAKOOSZ) elnöke írt a háziorvosoknak. Igaz, annak tartalma kizárólag az alapellátást érinti, ám a szándék az hasonló lehet, mint a miniszter által cáfolt esetben. A levél tartalma a következő:” Javaslatokat várunk! Tisztelt Kollégák! A térítésért igénybe vehető egyes egészségügyi szolgáltatások díjáról szóló 284/1997. (XII. 23.) Korm. rendelet tartalmazza azokat a szabályokat, amelyek a részleges, kiegészítő és teljes térítési díj mellett igénybe vehető egészségügyi szolgáltatásokat sorolják fel. Az Egészségügyért Felelős Államtitkárság fel kívánja mérni, hogy melyek azok a szolgáltatások az alapellátás területén, amelyek esetében szakmai szempontból indokolt lehet a térítési díjak bevezetése vagy a meglevő díjak korrekciója. Ezen felméréshez kéri a szakmai szervezetek véleményét is. Fent jelzettek érdekében kérem, hogy javaslataitokat, ötleteiteket 2012. január 25-ig megküldeni szíveskedjetek, a könnyebb és pontosabb feldolgozhatóság érdekében, az alábbiak szerint: a küldő neve, javasolt szolgáltatás, javasolt térítési díj, szakmai indok, hatás.” – áll a FAKOOSZ felhívásában.