Példátlan refinanszírozás a gyógyszeriparban (2. rész)

– Vélhetően a válságadók, különadók miatt is regresszióban van a gyógyszeripar.

– Paralízises állapotban létezünk, ha lehet ezt mondani. Eközben különböző külföldi gyakorlatok azt mutatják, hogy az ilyen lefelé menő spirált lehetséges progresszió irányába elfordítani, igenis lehet az országba csábítani élettudományi, biotechnológia vagy gyógyszeripari befektetéseket, ahogy ezt Európa számos országa bizonyítja; ehhez „csak” kormányzati akarat kell. A gyógyszeripart stratégiai ágazatként kellene a kormányzatnak kezelnie. Gondoljunk csak arra a felhalmozott tudásra, ami az elmúlt több évtizedben, ebben a szektorban megjelent. Egyetlen esélyünk, hogy tudás- és innovációs alapon tudunk komparatív előnyre szert tenni, ellentétben a munkaerő-intenzív, összeszerelés jellegű területekkel, mert azok csak rövidtávú, ideig-óráig meglévő költségelőnyre építenek.

– Úgy gondolja, hogy stratégiai célokat lenne érdemes magunk elé tűzni?

– Pontosan. Ha stratégiai a fókusz, akkor az egyben azt feltételezi, hogy kormányzati szinten jelenik meg ez a fókusz, és a politikákat össze kell hangolni vele. Tehát az nem lehetséges, hogy egyrészről kormányként nagyon várom, hogy ide befektetés érkezzen, és ezzel a K+F növekedjék Magyarországon, másrészről pedig krízisadókkal lehetetlenítem el az iparágat. Az összehangolás során nagyon aktív párbeszéd szükséges, nemcsak az egészségügyi kormányzattal – velük ugyanis folyik az aktív párbeszéd –, hanem összkormányzati szinten. Nem fikció amit mondok, hiszen például Belgium, Németország, és Anglia jó példája annak, hogy igenis lehet a dolgokat progresszív irányba terelni.

– Lát erre hajlandóságot? Jelenleg a krízishelyzet nem kedvez a stratégiai gondolkodásnak, tehát ez most nincs napirenden.

– Nézze, büszke vagyok arra, hogy olyan szervezetet vezethetek, melynek tagvállalatai élen járnak az eddig gyógyíthatatlan, vagy nem megfelelően gyógyítható megbetegedések kezelésére szolgáló legújabb gyógyszeres terápiák fejlesztésében, s ezek a modern készítmények jelentős szerepet játszanak abban, hogy a magyar emberek tovább és jobb életminőségben élhessenek. Ugyanakkor nagy kihívás előtt áll az iparág: a többi ágazathoz képest kiemelkedő mértékű válságadó sújtja a gyógyszeripart, s ezek az iparágat érintő megszorítások közvetve a betegeket is érintik. Gondolok itt a kórházi adományok csökkenésre és a következményes kórházi gyógyszerhiányra; az orvos továbbképzés támogatásának a csökkenésére, mely kevésbé naprakész tudást és fokozódó elvándorlást eredményez, valamint a támogatási rendszer kedvezőtlen irányú változásaira, mely a térítési díjak emelkedéséhez és az új gyógyszerek befogadásának elhúzódásához vezet. Ezen mindenképp változtatni kell annak érdekében, hogy a magyar lakosság egészségügyi mutatói javuljanak a jövőben, mivel csak egy egészséges környezetben működő iparág tud hatékonyan hozzájárulni az egészségesebb nemzethez. Mindenesetre három kulcsfontosságú területen szeretnénk valódi párbeszédet és eredményeket elérni a kormányzattal való kapcsolattartásunkban.

– Melyek ezek a territóriumok?

– Szoros, partneri kapcsolatot kívánunk kiépíteni a kormányzati oldallal és bemutatni, hogy tagvállalataink milyen magas szintű etikai kritériumok, elvárások alapján dolgoznak. Az egyesületünk által megvalósított iparági önszabályozás megfelel a legszigorúbb nemzetközi elvárásoknak. Úgy gondolom, hogy ez bármely más hazai iparág számára példa értékű lehet. Szeretnénk továbbá biztosítékokat kapni arra, hogy a magyar betegek az életmentő és költséghatékony gyógyszeres terápiákhoz a jövőben is hozzáférhetnek. Az elmúlt években fokozatosan csökkent a befogadott új gyógyszerek száma, s mi attól tartunk, hogy ez a folyamat akár teljesen leállhat. Amennyiben mégis befogadásra kerülnek az innovatív készítményeink, akkor pedig az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által támasztott feltételek annyira szigorúak, hogy a termékeink forgalmazása csaknem veszteséges lesz. Mindez olyan nemzetközi környezetben történik, ahol számos gyógyszeres terápia hozzáférhető Európa fejlettebb országaiban, ám a magyar betegek nem juthatnak hozzájuk biztosítói támogatással.

– Ez elég hihetetlenül hangzik, hiszen a gyógyszeripar befizetései európai, de akár világszinten is kiemelkedően magasak.

– Idén ezek az összegek a gyógyszerkassza 25%-át teszik ki. Másként fogalmazva, minden 4. gyógyszertámogatásra fordított forintot nem a biztosító, hanem maguk a gyógyszergyártók fizetik meg. Egy állami közfeladat ilyen mértékű refinanszírozása az üzleti szféra részéről mind hazai, mind nemzetközi összehasonlításban példátlan. Azért, hogy a legmodernebb életmentő és költséghatékony gyógyszeres terápiák előnyeiből a magyar betegek a jövőben is részesülhessenek, továbbá, hogy tagvállalataink jelentős munkáltatóként, és a kutatás-fejlesztés terén hazánk kiemelkedő partnereként működhessenek tovább, elkerülhetetlennek tartjuk a gazdasági válság eredményeként bevezetett extra adó és egyéb befizetések eltörlését a ciklus végéig – hasonlóan a többi ágazatot érintő válságadók kivonásához. A K+F kiadásokkal kapcsolatban az országnak az az érdeke, hogy ez az innováció Magyarországon történjen meg, és minél nagyobb arányban, továbbá az a csaknem 17 milliárd forint értékű jelenlegi költés, amit a 23 tagvállalatunk itt, a magyar egészségügyben költ el, ne csökkenjen, hanem minél nagyobb mértékben emelkedjen. Ehhez egy jó ösztönző rendszer kell. A mostani K+F ösztönző rendszer nem ösztönöz, hiszen olyan belépési küszöbértékeket állapítottak meg, mely elérhetetlen távolságban van a jelenlegi realitáshoz képest. Egy olyan sávos ösztönző rendszerre lenne szükség, amiben minden cég számára elérhető távolságban lenne valamilyen szintű visszatérítés a K+F kiadásainak megnövelése esetén. Az is fontos, hogy a kormányzat visszaszerezze az iparág bizalmát, hiszen a gyógyszeripar specifikus extra adók tekintetében korábban még 100%-os kedvezményt ígértek a kiemelkedő K+F tevékenységet végző cégeknek, melyet 2011-ben hirtelen és visszamenőleg megváltoztattak. Ezzel tetemes veszteség érte azokat a vállalatokat, melyek az ösztönzőben bízva a régióból hazánkba csoportosították át a K+F tevékenységüket.

– Mi a harmadik kulcsfontosságú terület?

– A harmadik kiemelt terület az a szabályrendszer, ami a legmagasabb szintű kutatás-fejlesztési tevékenységet képviselő klinikai vizsgálatok kapcsán jelenleg él, ám mostanában sajnos úgy tűnik, hogy a kormányzati oldal ezen szigorítani akar. Márpedig nagyon nagy figyelmet igényel a szabályozási háttér módosítása, hiszen ezek a vizsgálatok nagyon jól képzett és magas szakmai színvonalat képviselő munkaerőt követelnek meg, s a hazai centrumokat az amerikai és európai hatóságok is rendszeresen auditálják. Hazánk tehát képes a nemzetközi elvárásoknak is maximálisan megfelelő minőséget és szakembergárdát nyújtani, emiatt nincsenek aggályaim. A cégek vizsgálatokra költött kiadásainak tetemes része az azokat végző hazai centrumokhoz vándorol, jelentős forráshoz juttatva a nemzetgazdaságot. Érthető igény a kormányzati oldal részéről annak áttekintése, hogy hogyan oszlik meg a klinikai vizsgálatok haszna az ellátórendszeren belül, ám a központi beavatkozástól és az elmúlt évek-évtizedek alatt a piac által kialakított centrumrendszer önkényes megváltoztatásától mindenképp óvnám a döntéshozókat. Látni kell, hogy bár hazánk teljes mértékben megfelel a nemzetközi szakmai elvárásoknak, ezzel nem vagyunk egyedül a régióban, rendkívül kiélezett a verseny, s egy nem megfelelően átgondolt beavatkozás azonnali bizalomvesztést és a hazai K+F költések drasztikus zuhanását vonná maga után, akár már rövidtávon is.