2017. június 26. hétfõ, János, Pál napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Egészségpolitika Lehet-e a finanszírozást a túléléshez szabni? (2. rész)

Lehet-e a finanszírozást a túléléshez szabni? (2. rész)

2014-02-04 07:00 Forrás: Kórház 2013/12. -- Sándor Judit
6178
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Feleslegesnek tűnő, és a rákos beteg életének utolsó időszakában inkább ártó kemoterápiás kezelésekre fordítsák a rendelkezésre álló szűkös forrásokat, vagy szűrésre, prevencióra, illetve palliatív ellátásra juttassanak több pénzt? És egyáltalán: fel lehet-e tenni ezt a kérdést?

A sebészetet is értékén kellene kezelni

A befogadásban elmaradást mutat a magyar rendszer, ismerte el, de rögtön hozzátette: nincs olyan készítmény viszont, amihez más formában, például egyedi méltányosság keretében ne juthatna hozzá a beteg. Dr. Gajdácsi József elmondta, hogy hiányt érez a finanszírozói oldal részéről: a sebészeti területek alulfinanszírozottak, nincsenek annyira a fókuszban, pedig értékén kellene kezelni a manuális szakmákat is a gyógyszerekkel együtt.

A mortalitási mutatók ingadoznak, de nincs rosszabbodás, sőt valami kis javulás mutatkozik, ugyanakkor a morbiditás egyértelműen növekszik, sokkal több beteget diagnosztizálnak, mondta dr. Mangel László, a Pécsi Tudományegyetem Onkoterápiás Intézetének vezetője. A hátteret kutatva az életmód, egészségtudatosság mellett a komoly, egyre intenzívebben jelentkező bizalmi válságot említette: a betegek nem fogadják el a kezeléseket.

Az ellátórendszernek több területen is fejlődnie kellene, hiszen például az onkológiai éberség nem mindig tökéletes, de a finanszírozással, a technológiai ellátással sem lehetünk teljesen elégedettek, ugyanakkor a kezelések ma már szabályozottabbak, mint 15 éve. Azonban bármilyen összevetést nézünk, nincs nagyon nagy különbség a visegrádi és a nyugat-balkáni országokhoz képest, tette hozzá.

„Az onkológiai ellátás során alapvetően két dolgot csinálunk: gyógyítunk és kezelünk” – fogalmazott prof. dr. Mangel László, jelezve, a kettő között óriási a különbség. A kezelésekkel a gyógyíthatatlan betegeknél csak időt lehet nyerni, egyre többet. A korábban egy év alatt lezajló betegségekkel szemben ma négy-öt évet tudnak adni a betegeknek. Ezeknek a nagyon drága biológiai készítményeknek a kilencven százalékát a kezelések során alkalmazzák, és nem a gyógyító „oldalon”, tette hozzá azzal, hogy nem várhatóak alkalmazásuktól döbbenetesen jó eredmények mortalitás szempontjából. Sokkal fontosabb, hogy egyre több olyan daganatos, előrehaladott állapotú beteg van, akiknek évekkel tudják meghosszabbítani az életét. Véleménye szerint másképp kell a kérdéskört felfogni, és a nemzetközi befogadási trendeket megfelelő racionalitással hazánknak is követnie kell.

Mire kondicionálódtak az onkológusok?

Mindenki megfelelő körülmények között, emberi méltóságban szeretné eltölteni a hátralévő idejét gyógyíthatatlan betegként, nem pedig úgy, hogy felesleges kezeléseknek vessék alá. Az életvégi kemoterápiák generális orvosi, onkológiai gondolkodásból adódnak véleménye szerint. Nem egyszerű kérdés, hiszen nehéz megmondani a betegnek, hozzátartozónak, hogy nincs tovább kezelés, mert nincs értelme. Mangel László szerint az orvosoknak ezt a felelősséget és döntést fel kell vállalniuk. Az elmúlt 10-20 évben azonban arra lettek kondicionálva az onkológusok, hogy igenis meg kell próbálni gyógyítani vagy legalábbis kezelni a beteget, és most nagyon nehéz a váltás. Tudomásul kell venni azonban, hogy az életvégi kemoterápiáknak nincs egészségnyeresége, csak káros hatása, és megrövidíthetik a beteg életét.

Dr. Kissné dr. Horváth Ildikó, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egészségpolitikai Főosztályának vezetője szerint nem szabad nagyon általánosan értékelni az onkológiai ellátást, ugyanis az időskorban kialakuló daganatos esetektől „fejnehéz” a rendszer. Úgy vélte, azt kell szűrni, amivel a mortalitást lehet csökkenteni. Ennek kapcsán bejelentette, hogy a Korányi intézetben szűrőprojekt indul a magas kockázatú betegek körében: 1000 beteget fognak alacsony dózisú CT-vel szűrni kísérleti jelleggel. Klinikai adatok szerint ez a típusú vizsgálat tüdőmortalitásban 25 százalékos eredményt tud elérni. Tehát jóval hatásosabb, mint a tüdőszűrés, amelynek során évente találnak 300 tbc-st és 1500 tüdőrákost, miközben évente tízezer tüdőrákos hal meg Magyarországon. Fontosnak tartotta a prevenció részeként a dohányzásellenes törvényeket, a dohánytermékek adótartalmának a megemelését, ami évek múlva látszódni fog a tüdőrákos esetek számának csökkenésében.

Ezek a cikkek is érdekelhetik