2017. december 15. péntek, Valér napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Egészségpolitika Lehet-e a finanszírozást a túléléshez szabni? (1. rész)

Lehet-e a finanszírozást a túléléshez szabni? (1. rész)

2014-02-03 08:14 Forrás: Kórház 2013/12. -- Sándor Judit
4595
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Feleslegesnek tűnő, és a rákos beteg életének utolsó időszakában inkább ártó kemoterápiás kezelésekre fordítsák a rendelkezésre álló szűkös forrásokat, vagy szűrésre, prevencióra, illetve palliatív ellátásra juttassanak több pénzt? És egyáltalán: fel lehet-e tenni ezt a kérdést?

Minden negyedik ember rákban hal meg, és ha az elkerülhető életév-veszteségeket nézzük, ez a betegségteher nagyobb, mint a kardiovaszkuláris betegségek esetében, fogalmazott Dózsa Csaba, a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság alelnöke a Napi.hu portál szakkonferenciáján november 21-én. Az egészségügyi ellátás hatékonyságát az onkológiai ellátáson keresztül bemutató panelbeszélgetés bevezetéseként elmondta, hogy az onkológiai terápiák vezetik ma a törzskönyvezéseket mindenhol a világban, ami azt mutatja, hogy óriási a nyomás a közfinanszírozáson. Több szempontból lehet vizsgálni, van-e lemaradásunk, s kérdés, hogy a nagyon drága gyógyszeres technológiákat miként lehet finanszírozni. Számításai szerint 2011-ben 50-70 milliárd forint fordítódott különböző csatornákon a daganatos betegek kezelésére, gyógyítására. Jelenleg leginkább a tételes elszámolásban zajlik a finanszírozás, amit pedig ez a keret nem bír, az a méltányossági kasszában csapódik le. Úgy vélte, ha lassan is, de haladunk előre, a vesedaganat és tüdőrák gyógyítására alkalmas gyógyszereknél új befogadások vannak folyamatban.

Lehet-e a támogatást a túléléshez szabni, hónapokban mérve? – tette fel a kérdést. Nagyon súlyos állapotban ugyanis akár milliókat költünk néhány hónapos túlélés érdekében, ugyanakkor más országokban a túlélés jóval kedvezőbb arányú. Dózsa Csaba szerint hatékonysági tartalék mutatkozik a rendszerben, amellyel évente 5-6 ezer ember életét lehetne megmenteni.

Jól látható, hogy hazánkban szigorúbbak a befogadási, támogatási feltételek a korábbiakhoz képest, kialakult egy kezdeti költségmegosztási technika az OEP és a gyártók között. Ha van igazolt egészségnyereség, akkor van támogatás és jobb a hozzáférés a terápiához, ha nem igazolódik az egészségnyereség, akkor kikerül a támogatásból a gyógyszer, már nem mérvadó, melyik cég terméke.

Kemények a végpontok, nem lehet mellébeszélni

Dózsa Csaba úgy vélte, hogyha a makroszintű allokációt nem sikerül a programok, megoldások között meghatározni, akkor ugyanebben a körben fogunk forogni tíz-tizenöt év múlva is. Hiába ölünk milliárdokat az ellátásba, nem fogunk eredményeket elérni.

A daganatos betegek ellátásában az adatok pontosan mutatják, hányan betegedtek meg, hányan haltak meg, a betegséget milyen stádiumban fedezték fel, a terápia mikor kezdődött – vagyis kemények a végpontok, nem lehet mellébeszélni, fogalmazott Dózsa Csaba.

Vannak-e adatok arra vonatkozóan az OEP-nél, hogy milyen források mellett milyen eredmények mutatkoznak, látnak-e változást a túlélési adatokban? – tette fel a kérdést a beszélgetést moderáló dr. Kaló Zoltán, az ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpontjának vezetője.

Dr. Gajdácsi József, az OEP egészségügyi főigazgató-helyettesének válaszából kiderült, folyamatosan végeznek vizsgálatokat, most is készülőfélben van egy elemzés, amely például megmutatja, hogy a 2008-2010-es gyógyszerportfólióhoz képest mára teljesen megváltozott a felosztási rend. Akkor a topgyógyszert a kardiológiában használták, és volt még 7-8 készítmény erre a betegségcsoportra. Mára jelentős az átrendeződés az onkológia javára: az 1-20. gyógyszer onkológiai termék, ami azt is mutatja, jelentős források allokálódtak az onkológiai gyógyszerekre.

A mortalitásra vonatkozóan nehéznek minősítette a válaszadást: míg a kardiológiában már társadalmi szinten megjelent az egészségnyereség az elmúlt tíz év fejlesztéseinek köszönhetően, addig az onkológiában egyelőre nincs ilyen adat. Egy szűkebb adatsoruk van, amelyből nem akarnak messzemenő következtetéseket levonni, de mégis elgondolkodtatóak a számok. 2013. november végi adataik szerint – TAJ-szám alapján vizsgálva – már nem élt azoknak a betegeknek a 85 százaléka, akik 2011 és 2012 között tételes finanszírozásban nagy értékű onkológiai gyógyszert kaptak.

Úgy vélte, végig kell gondolni, hogy a korlátozott forrásokból mire összpontosítsunk: fizessünk például hat nap alatt kétmillió forintot egy beteg néhány hónapos túlélése érdekében, vagy juttassunk több pénzt a szűrésre, megelőzésre, a gyógyíthatatlan betegek hospiceellátására. Úgy érzi, a súlypontok eltolódtak, és nem akar pallost tartani az emberek feje fölé, de elgondolkodtatóak az adatok.

 

(Folytatjuk)

Ezek a cikkek is érdekelhetik